F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2000/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2000)

KIÁLLÍTÁS - Lővei Pál: Bárdolatlan longobardok. „A longobardok jövője” Bresciában

Díszpajzs lovast ábrázoló rátctdísze Stabióból. 7. század. Aranyozott bronz (maximális hossza 10 cm). Bern, Historisches Museum A színpompás római kóberakásos padlók és falburkolatok vöröses és zöld porfírt, különböző márványokat és aranyozott üveglemezkékct is tartalmazó, rafinált utánzatait ugyancsak a salernói palota kutatásai hozták napvilágra. A Karoling-kor építkezéscinek hasonló díszeit Corvey apátságából és Münster püspöki központjából ismerjük, a ritka és drága színes kőburkolatok legépebben fennmaradt példáját Nagy Károly aacheni palotakápolnája őrzi. A kiállítás elején azonban még nem az Itália antik örökségétől elkápráztatott langobard vezetők építkezéseinek emlékei sorakoztak, hanem a Bizánc helytartója és a kelet-római hadseregek, helyőrségek felett gyorsan győzedelmeskedő nomád nép korai leletanyaga. A sírleletek övdíszei, nyakláncai, fibulái, a már keresztény uralkodó réteg aranylemezből nyírt és domborított, jellegzetes keresztjei mellett a földben elenyészett, kerek fapajzsok részben emberalakos, aranyozott bronz rátétdíszei a korabeli viselet és fegyverzet tanulságos ábrázolásai (2. ábra). Fontos képi forrás a Verona közelében még 1872-ben talált, nagyméretű ezüst tál domborított közepének véres harci jelenete is (3. ábra). A gyorsan átvett latin írásbeliség emlékei nem korlátozódnak az említett, bronzbetűs dedikációs feliratokra. A római tegulák légió-jelzéseihez hasonlóan megbélyegzett téglák Montecassinóban 800 körül készültek, két évszázaddal később a messzi északon az Ottó-kor egyik központi egyházi személyisége, Bernward hildesheimi püspök újította fel ismét használatukat. A kiállított, főleg 8. századi oklevelek többségének pergamenjét még nem vágták szabályos alakúra, rajtuk a sorok úgy futnak és a