F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2000/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2000)
TANULMÁNY - Rostás Tibor: Udvari művészet Magyarországon a 13. század második negyedében és közepén, avagy a Gizella-kápolna hazai kapcsolatrendszere
11. Veszprém, Gizella-kápolna. Az emeleti hajó két szakasza közti támfejezet hullámindát köpő sárkányfeje. 2001. Fotó: Deák Jenő függése vékonyabb szálú. Valamelyes szerkezeti megfelelést ad a monostortemplom főhajófal-tagolása a háromnegyedoszlopokból álló hármas tárnokkal, bár kápolnánk emeletén a középső mögött lizéna is áll. A zsámbéki szentélyben és a főhajóban megjelenő sarkantyútagos bordaprofil is ismerős Veszprémből, de a különbséget markánssá teszi az orrlemez hiánya mellett a csúcsívtag oldalát tagoló ferde lemeztag is. 17 Ami az óbudai és zsámbéki sárkányos faragványok veszprémi kötődését illeti, az nehezen igazolható (a kápolna emeleti diadalívének sárkányai (9-10. ábra) másképp kapcsolódnak össze, öszszegömbölyödnck, rafinált kompozíciójuk és jobb színvonaluk is elkülöníti őket 18 ), így szükségesnek látszik a későbbiekben részletesen feldolgozni kívánt közép-európai összefüggések némelyikének legalább a felvillantása is. A tisnovi ciszterci apácakolostor főkapuján, a déli fejezetzóna balról számított második oszlopfejezetén, a Gizella-kápolna sárkánykompozíciója tűnik fel (12. ábra).^ Igaz, itt csak két sárkány jelenik meg, de jóval gazdagabb és dúsabb növényi indák közé rejtve, vegetábilisabb formákkal. Itt a fejezet nyaktagjáról is indulnak álló levelek, és ezek rétege előtt jelennek meg a sárkányfarkakról leváló, összekapcsolódó félpalmetták (melyek karéjaiban itt erek futnak). Finom, elegáns kivitelezés, kitűnő színvonal, amelynél a magyar anyagban páratlan veszprémi fejezet szerényebb kvalitásokat mutat. Emellett az óbudai kapukereten felkúszó sárkányok megfelelői is megtalálhatók a tisnovi kapun, a csúcsíves timpanon körül körbevezetve (13. ábra). Az állatpárok itt váltakozva a nyakukkal és a farkukkal fordulnak egymás felé. A jobb oldalon tíz állat öt párba rendeződik, bal felől viszont csak kilenc van belőlük, így egy a nyakával a szomszédja farkához hurkolódik. A szörnyek itt is a hátukba harapnak, mint Óbudán, viszont az említett egyetlen kivételtől eltekintve nem hurkolódnak össze, mint Óbudán (a nyakukkal) vagy Veszprémben (a farkukkal). Hogy a váltakozó beállítás követésre talált-e Óbudán, azt a töredék alapján eldönteni már nem tudjuk, viszont a veszprémi diadalív középső fejezetén hasonló szerkesztéssel állunk szemben. Továbbá a morva példán is félpalmcttákat hoznak a sokszöges keresztmetszetű farkak, melyek, igen hasonlóan Veszprémhez, közös palmettákat alkotnak. Tisnov köti össze tehát Veszprém és Óbuda királyi építkezéseit, mindkettő innen gyökerezik. A hazai színvonal gyöngébb,
