F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2000/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2000)

TANULMÁNY - Rostás Tibor: Udvari művészet Magyarországon a 13. század második negyedében és közepén, avagy a Gizella-kápolna hazai kapcsolatrendszere

8. Zsámbék, premontrei templom. Az északi apszis északi diadalívpillérének fejezetmaradványai. 1999. Fotó: Rostás Tibor kapcsolódik össze és saját hátába kap - mint Óbudán, csak elegánsabban -, a másik kettő közös fejű - ilyen is van a fejezetfrízen, csak másképp összekapcsolva. A két pár szomszédos állatainak a farkai is összehurkolódnak. A homlokoldaliak nyakának kannelúráiban furatlyuksorok húzódtak,

14 míg a másik pár főhajófal felőli tagjának gerincét gyémántsor jelzi. A farkakból itt is vaskos, húsos szárú indaszövevény indul, csak ez gazdagon aláfaragott - míg Óbudán a felülethez tapad -, továbbá elsősorban háromkaréjos lóhereleveleket hoz, és csak elvétve látunk sovány, nyújtott, háromkaréjos félpalmettákat. Sajnos a roppant töredékes óbudai anyag miatt a kép nehezen árnyalható tovább, mégis, valószínűnek látszik a királyi építkezésből származtatnunk a nemzetségi monostor faragványát. Sárkányok a zsámbéki karzat délkeleti és délnyugati fejezetein is megfigyelhetők. A karzat falszögletében lévő nyugati támköteg fejezetei töredékesek, alsó részükön bimbó nélküli, kannelúrázott, hosszúkás levelek szerepelnek, az ezek fölötti alakítás leginkább a legnyugatabbi fejezeten vehető ki. Itt a sárkány ívesen meghajtott gerinccel felfelé ágaskodik. Ugyanez mondható el a keleti faltam fejezeteiről is (7. ábra). Itt a kapaszkodó sárkányok alatti ornamentika domináns eleme a volutába csavarodó, karéjos szélű levél. Zsámbék és Óbuda további összefüggése kétzónás, bimbós-leveles kehelyfejezeteken mutatható ki. A vonatkozó óbudai fejezet

15 és a zsámbéki északi apszis északi diadalívpillérének fejezetzónája (8. ábra) is igen töredékes. Az összefüggést a levelek középtengelyében húzódó gyémántsor adja.

16 Zsámbék és a veszprémi kápolna össze-