F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2000/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2000)

MŰHELY - Balázsik Tamás: A peterdi református templom

MŰHELY 107 Balázsik Tamás A PETERDI REFORMÁTUS TEMPLOM A Baranya megyei Peterd és környéke (1. ábra) a falu körül talált őskori, valamint a templom (2. ábra) régészeti kutatása során, az épületben feltárt 1. számú sír betöltéséből előkerült római tegulatöredékek alapján régtől fogva lakott hely volt. A református templom legkorábbi részét is olyan helyen építették fel, ahol korábban már temetkeztek. Erre utal, hogy a déli alapfal alatt a VI. kutatóárokban egy emberi csontot, valószínűleg combcsontot találtunk, sőt a sírbeásás vonalát is rögzíteni tudtuk a kutatóárok keleti metszetfalán. Egyéb lelet híján csak feltételezhetjük, hogy a templomot egy köznépi temetőre építették rá. A legkorábbi templom (3. ábra) egyhajós, íves szentélyzáródású épület volt, hajójának belmérete 4,3 x 5,7 m, déli fala 83 cm vastag, a később lebontott nyugati fal vastagságára pedig 81 cm adódik. Az épület egykori teljes hossza kb. 10 m-re tehető. A hajó szélességénél kb. 120 cm-rel keskenyebb apszis a hajóhoz beugró diadalív nélkül csatlakozott. A hajó déli falán egymástól 242 cm-re 2 db, 47 x 150/109 cm-es, íves záródású ablakot tártunk fel. A nyugati ablak tengelyétől kissé nyugatra tolt, szintén íves szentélyzáródású déli kapu a mai vakolattal számítva 94, illetve 134 cm széles és 200, illetve 220 cm magas volt. A falvastagságban kialakított horonyban ült a 16 cm széles, minden bizonnyal fa ajtótok. Vízszintes áthidalója a mai talajszinttől kb. 168 cm-es magasságban húzódott. A korai épületben sem kő, sem fakarzatnak nem találtuk nyomát. Kérdés, hogy a templom megjelenésében a rendkívüli egyszerűség ellenére is karakterisztikus részletformaként érvényesülő, a hajó és a szentély csatlakozásánál, a sarkon lévő és a déli kapu külső oldalán kialakított, kb. 18 x 18 cm-cs visszalépcsőzés értelmezhető-e az 1091-ben alapított somogyvári apátsági templom déli kapuja által képviselt stílusból származtatható motívum egyszerűsített formájaként. Az apszist kb. 30 cm vastag, gyenge, szürkésfehér habarcsba rakott téglákból falazott, kelet felé mind erősebben lejtő réteg töltötte ki, amely felett némi hamut, habarcstörmeléket és benne fekete anyagú kerámiatöredékeket találtunk. A belső falfelületeket vékony, jóformán a fugák közül kinyomódott habarcs szétkenésével kialakított, szabálytalan felületű, 4 mm-es vastagságú meszelt vakolatréteg borította. Egy körömnyi töredék alapján később falfestménnyel is díszíthették az épületet, az azonban kérdéses, hogy ez az első periódusú, vagy már a kibővített templom díszítményeihez tartozott-e. A régészeti kutatás során egyébként festett vakolattöredékeket nem találtunk a talajban. A korai épületet feltehetően a 13. században a rádpusztai, a kosztolányi és a balatoncsicsói templomhoz hasonló módon nyugat felé kibővítették. Akárcsak a korai épületrészt, a toldalékot is téglából építették, amelyet jellegzetes, sárgás habarcsba raktak. Az északi fal külső oldalán feltárt 88 cm széles alapozásmaradvány habarcsának tanúsága szerint ekkor épült a két. később lebontott támpillér a korai épületrész és a bővítmény csatlakozásához. Minthogy e habarcstípust a korai épület déli kapujának bélleté-