F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1999/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1999)

MŰHELY - Velledits Lajos: A novai Mária Mennybemenetele plébániatemplom Angyali üdvözletet ábrázoló boltozati mezejének restaurálása

felhők vagy drapériák mögött húzódnak meg, és csak egy-egy hajtincs vagy fölemelt kéz jelenik meg színesen, éles fénytől megvilágítva. A formák első modellálását egy fokozattal sötétebb zölddel kezdtük, az eddigi logikát követve VERDACCIO 2-vel. Lényeges, hogy a két VERDACCIO között ne legyen nagy kontraszt. Ha jól dolgoztunk akkor túljutottunk a rajzi és a formaalakítási fázison, s itt már letörölhettük szénrajzunkat, hiszen ha szerényen is de kigömbölyítettük a test formáit. A fény felé eső szín a VERDACCIO-nál világosabb, esetünkben nápolyi sárga. Az árnyék felé egy sötétebb okkeres szín helyezkedik el, míg a szájzugok és más nagyon árnyékos részek sötét földvörös színűek. A további festői effektusok elérésére vörös festéket kevertünk az izületek és pozsgák megjelenítésére és egyénileg kezeltük a reflexeket. Kazeines seccotechnikánk komoly hátránya az átmenetek kialakításának nehézkessége. Egyszerűen nem lehet annyi színárnyalatot keverni, mint ahány finom árnyalatot értek el a 18. századi freskófestők egyetlen ecsetvonással, amikor a nedves felületre fölvitt festéket puhaszőrű ecsettel elhúzták. Erről a fogásról több korabeli forrásmunka is említést tesz. A száraz falfelületre festett kazein ezt nem teszi lehetővé, mert túl gyorsan szárad ahhoz, hogy utólag hozzányúlhassunk. Ha megpróbáljuk a falat előre megnedvesíteni és egy színfoltot eloszlatni, a foltunkat csak elkenni tudjuk, vagy annyira széthúzzuk, hogy ott annak a színnek már semmi keresnivalója nincs. A nehézséget úgy tudjuk áthidalni, ha az átmenetek helyét (szfumátókat) festékbe mártott, de kitörölt ecsettel húzzuk meg, summeroljuk. Amikor az ecsetből nem csurog a festék, hanem csak a felület kiemelkedő göböcskéin hagy nyomot, kellemes vibráló hatást érhetünk el. Természetesen nehéz ilyenkor az ecsetvonásokat úgy elrendezni, hogy pont annyi festék kerüljön a falra, mint amennyi az adott helyre kell, ezért a restaurálásból vett vonalkázással az átmeneteket finomítottuk. A restaurálást 1997. október 17-én kezdtük és 1998. december 23-án fejeztük be ( 14. ábra). A több mint egy évig tartó munkát mindvégig sikerült tervszerűen és kompromisszumok nélkül megoldani. Mindenképpen szeretnénk hangsúlyozni, hogy egy épségben maradt barokk falkép restaurálása sokkal felemelőbb érzés, mint a teljes pusztulás tényével szembenézni. Szó sincs arról, hogy pusztán önmegvalósítási szándéktól vezérelve láttunk volna hozzá ehhez a nagyléptékű rekonstrukcióhoz. Minden döntésünket az a szándék irányította, hogy Szily János falképekben megtestesült gondolatai úgy jelenjenek meg, hogy azok élményt nyújtsanak a falu hívő közösségének és az ide látogató embereknek. Végezetül szeretnék köszönetet mondani munkatársaimnak, akik jelentős szerepet vállaltak ennek a néha reménytelennek tűnő feladatnak a megoldásában: Kárász Istvánnak és Szabó Józsefnek, akik a boltozat tisztítást végezték, Henz László kőművesmesternek, Pantali Sándor rajztanárnak, aki a legpiszkosabb építőipari munkákban vett részt, Horváth Ferdinánd és Énekes Rita díszítőfestőnek a rajzfeladatok és az architektúra-festésben nyújtott segítségükért. Molnár László díszítőfestőnek a glettelésért és a vonalazásért, Boromissza Péter és Nemessányi Klára restaurátoroknak az evangélisták alakjainak retusálásáért, Horváth László szobafestőnek, aki sok kellemetlen részfeladat átvállalásával majdnem a teljes időszak alatt komoly segítséget nyúj-