F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1999/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1999)

MŰHELY - Velledits Lajos: A novai Mária Mennybemenetele plébániatemplom Angyali üdvözletet ábrázoló boltozati mezejének restaurálása

tér, a még ma sem létező technikatörténeti kutatások és nem utolsósorban az a tényeket elutasító magatartás, amelyet a két bürokratikus hivatal tanúsít anélkül, hogy egy probléma felbukkanásakor a segítségnyújtás lehetősége felvetődne, óvatosságra intette a restaurátorokat. A dokumentáció a tisztításról a következőket írja: „Tisztításkor leszedtük a szekkó átfestést, majd a meszes kötésű alapozásokat. Az utóbbi esetben egyes helyeket, úgymint az olajágat tartó angyal figurájának felső részét nem tártuk fel teljesen, mert annyira roncsolt és gyenge az eredeti festékréteg, hogy oldószeres vagy mechanikus leválasztás esetében teljesen elpusztult volna. Az égbolton lévő átfestést leszedtük, de kb. hetven százalékos retust kellett alkalmazni rajta." Itt kell megjegyeznünk, hogy a felröppenő angyal és környezete teljes egészében az első restaurátor alkotása volt. Hasonló a helyzet a zuhanó gonosz figurájával is, ahol az 1969-70-es restaurálás előrajzokat („pentimento") vélt felfedezni. A falkép állapotának ilyetén értelmezése, miszerint van is eredeti réteg, de nem tárható fél, vagy megmenthető előrajzokra építhetjük a kiegészítéseinket, talán a katasztrofális állapot tényét volt hivatva tompítani, de az is lehet, hogy a restaurátorok mindezt elhitették magukkal. Érdekes, hogy a feltáráskor a „Puttók csoportja a hozzátartozó nagy angyal figurájával..." az „Átfestett és csak teljes roncsolással feltárható felületek" kategóriájába került. Itt egyáltalán nem tettek kísérletet a feltárásra, amit az 1998-ban előkerült puttóláb is bizonyít. A kiegészítésnél az építészeti tagozatokat és az ornamentális részeket „azonos tónusértékben" kívánták bemutatni, míg a képmezőn belüli részeknél „világosabb tónusban" érzékeltetik az új részleteket. Kötőanyagként itt is PLEXTOL-t használtak. Szót kell ejtenünk arról a festésmódról, amely a restaurátorcsoport vezetőjének, Prudzik Józsefnek szinte minden munkáját jellemzi. A barokk architektúra-festők a plasztikus elemek hatását elsősorban a jól komponált fény-árnyék effektussal érték el. Tagozataik vagy ornamentális elemeik mindig az adott fényforráshoz igazodva, mintegy az épület ablakaitól megvilágítva mutatkoztak meg. Ezt a hagyományt a díszítőfestők gyakorlata őrizte meg több-kevesebb sikerrel. Sajnos a restaurátorok ezeket az egyszerű fogásokat nem ismerik, így az eredeti réteg hiányában gyakran vétenek az illúziókeltés barokk szabályai ellen. A meghatározott irányból érkező fényt Nován egy általános, a formák közepén megjelenő világos folt hivatott helyettesíteni, és a forma széle egyöntetűen sötét karaktert ölt, mintegy puhán körül kontúrozva az adott elemet, jellegzetes karaktert kölcsönözve ezzel minden olyan résznek, amely a harmadik falképjavítás alkalmából került az Angyali üdvözletet ábrázoló képmezőre. Ahogyan a beavatkozás minden mozzanatát a szakmai problémák elkerülése jellemezte, úgy a festékréteg kiegészítésénél is megtaláljuk az általános patinaszínű fröcsköléssel tompított kontrasztokat. A restaurálás megkezdésekor - amikor a falképet az állványzatról megvizsgáltuk egyértelművé vált, hogy felszínén eredeti festésre nem számíthatunk. A jelentős hiányokkal tarkított képmező és a vakolatréteg sokfélesége mindössze a többszöri javításról árulkodtak (6. ábra). A tisztító szondák megnyitásakor kitűnt, hogy sem a legutóbbi restauráláskor fölfestett vastag műgyanta réteg alatt, sem a korábbi javítások festékrétegei alatt nincs eredeti festés, ezzel szemben találkoztunk olyan részekkel, ahol egy jellegzetes sárga bányahomokból kevert vékony vakolatréteg alól jó megtartású, mészpáncéllal védett töredékek kerültek elő. Ezek nem voltak nagyobbak, mint egy vagy két