F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1999/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1999)
TANULMÁNY - D. Mezey Alice: A műemlékek helyszíni építéstörténeti feltárásának fontosságáról és tudományos feldolgozásuk jelentőségéről
konkrét és részletes leírása, dokumentálása, egy az általánosítás igénye miatt a tényszerűséget nélkülöző fogalommal. És ez érvényes minden olyan, a kompromisszumok sorozatát akár tudatosan vállaló törekvésre is, amely „azt a minimumot fogalmazza meg, ami fölött még egyetértésre lehet jutni". 8 Ezek a különféle kurtákban, tézisekben és ajánlásokban megfogalmazott, tömörített, a formális logika útján kifejtett, kinyilatkoztatás-szerű receptek nem váltak be és úgy gondolom most, a „hitelesség jegyében" újakra cserélésük sem célravezető. Talán vitán felül álló, hogy az emléket az írott források feldolgozását követően, a helyszíni építéstörténeti kutatás és annak dokumentálása során ismerjük meg a legalaposabban. A feladatsor maga idejében történő elvégzésének szükségessége - bármilyen furcsán hangzik - eddig még kellőképpen nem kifejtett tényként és bizony a gyakorlatban még ma sem következetesen alkalmazott evidenciaként ismert a műemlékvédelemmel foglalkozó szakemberek körében. A kutatási eredmények felhasználása és a helyreállítás során történő érvényesítése mégis, a vonatkozó előírásokban és az elkészült helyreállítások értékeléseiben csupán alá vagy mellérendelt mellékmondatokba utaltan szerepel. Az építéstörténeti kutatást nem ritkán a tervezés számára történő adatszolgáltatásra korlátozzák. Mindez a gyakorlatban az emlék saját kvalitásától, saját esztétikájától és saját történetiségétől való elszakadását, történeti dokumentum értékének csorbulását eredményezi. Ugy gondolom, ez a torzító önkényesség egyetlen helyreállítás esetében sem vállalható fel. 9 Az építéstörténeti kutatás dokumentálási és feldolgozási munkafolyamatai az emlék dokumentum mivoltának tudatosításához, járulnak hozzá. E dokumentum érték mind teljesebb megtartása a „hiteles" műemlék-helyreállítás feladata. Erről szólva nem a mit tegyünk? - nem az adminisztratíve előírt és akár rutinszerűen is elvégezhető kutatási feladatot kívánom ismertetni, hanem a hogyan kérdésre kísérelek meg válaszolni. Konkrét példák nélkül, azoknak a megfontolásoknak elemzésére vállalkozom, amelyekre a hitelesség igényével készülő műemlékhelyreállításoknak alapozniuk kellene. Azokra, amelyek megfogalmazásának meg kellene előzni a helyreállítások módját és mikéntjét befolyásoló vagy meghatározó elhatározásokat, s az emlék fennmaradása érdekében szükségszerűen elvégzendő beavatkozásokat. A hasznosítás igényének megfogalmazása ugyanis általában megelőzi a tudományos kutatást és feltárást. Ennek a helyzetnek természetes következménye, hogy a feltárt érték és a róla alkotott tudományos vélemény hátrébb sorolódik és alárendelődik a hasznosítás vagy más, de magától a megőrzendő emlék adottságaitól idegen elhatározásnak és akaratnak. Az elemzés szempontrendszere három pilléren nyugszik: - milyen szemlélettel, - milyen cél érdekében, - milyen eszközökkel kell élnünk, amikor a „hiteles" műemlék-helyreállítás érdekében dolgozunk? Továbbá még egy kérdés, ami a napi munkában gyakran felmerül, és jellemzően a műemlék-helyreállításokat tervező építészek fogalmazzák meg:
