F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1999/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1999)
MŰHELY - Feld István: Kutatás – dokumentálás – rekonstrukció
38. A 24. jegyzetben i. m. 120 és 123. oldal, a 25. jegyzetben i. m. 85., 86., 129., 130., 131. képek, továbbá a kápolna rétegei és eredeti falazatai a 12., 13. képeken. Utóbbi a 26. jegyzetben i. m. 63. képén a rekonstrukcióba beépítve. E rajz közölve még a 35. jegyzetben először említett munka (Búzás -Szőke) 155. oldalán. 39. Búzás Gergely legutóbb a „látképi rekonstrukció" illetve a „rekonstrukciós látkép" fogalmát használta, vö. a 22. jegyzetben i. m. 17-18. 40. Mindezek egybegyűjtve a 26. jegyzetben i. m. táblaanyagában. Részletesebb elemzésükre azért sem vállalkozom, mivel a tömegrekonstrukciók értelemszerűen nem csak az északkeleti palotára vonatkoznak, s mint erről korábban szóltam, az együttes egészéről még nem áll rendelkezésre kellő mélységű, átfogó dokumentáció. 41. Ugyanakkor kétségtelen, hogy komoly elvi eltérések vannak Búzás Gergely és közöttem a rekonstrukciós rajzok variációs lehetőségei megítélésében. Míg azzal feltétel nélkül egyet tudok érteni, hogy „vannak valószínűbb rekonstrukciók, amelyeket több tény támaszt alá, és vannak kevésbé valószínűek, amelyek az ismert tények csak egy részére adnak magyarázatot, és végül vannak hibás rekonstrukciók, amelyek ellentmondanak egy vagy több ismert ténnyel." (Buz.ás Gergely 22. jegyzetben i. m. 18.), azonban azt az optimizmusát már nem tudom osztani, miszerint „egy tudományos rekonstrukció csak tényeken alapulhat" (uo.). Bárcsak úgy lenne, mondhatnám, hisz talán nem kíván külön magyarázatot az a tény, hogy mennyi hipotézis található egy ilyen munkában. Azzal pedig végképp nem tudok egyetérteni, miszerint „A kutató legfontosabb lelkiismereti kötelessége, hogy csak olyan rekonstrukciót készítsen, amely a legvalószínűbb, ilyenből pedig csak egy van." (uo.). Közel negyedszázados kutatói működésem, amelynek során megadatott, hogy több tucat elpusztult vagy átalakított műemlék „szervezetébe nyúlhassak be", sokkal nagyobb alázatra nevelt. Ezzel azonban már a tudományfilozófia határára jutottam, s e kérdés további tárgyalása már messze túlmutat e dolgozat keretein. 42. Ami ugyanakkor nem jelenti, hogy akár korábban állítottam volna, vagy most állítanám, hogy mindezek „semmiféle valóságos alappal nem bírnak" (Búzás Gergely 22. jegyzetben i. m. 18.). A tudományban az indulatok és a személyes érzelmek véleményem szerint akkor sem uralkodhatnak el, ha valaki nem ért feltétlenül egyet egy, a „művelt nagyközönség" tájékoztatását szolgáló művészeti szemle számára írottakkal. 43. Ez a helyreállítás azonban - Visegráddal ellentétben - nem tekinthető egy rekonstrukciós elképzeléseken alapuló kiépítésnek. Az építésztervező, Gál Tibor, sokkal inkább a megmaradt épületrészek megőrzését és hasznosítását tekinti céljának, sőt még a későbbi újabb kutatások lehetőségét sem kívánja kizárni. 44. Ez elsősorban a 24. jegyzetben említett monográfiából derül ki, s ebben a vonatkozásban legfeljebb csak a keleti helyiségfalak kifejezett falkutatása hiányolható, ld. erre még a 31. jegyzetben írottakat. 45. Horváth István: Az esztergomi várhegy ásatásának új leletei. A Dunántúl településtörténete VI. PABVEAB Értesítő, 1986. 17-27. (a továbbiakban: Horváth 1986)., Horváth István - Vukov Konstantin: Vitéz János esztergomi palotája. Tudományos Füzetek 2-3. Tata, 1986. (a továbbiakban Horváth Vukov 1986)., Horváth István: Vitéz János palotájának régészeti feltárása. Esztergom Évlapjai 1990. 78-97. (a továbbiakban: Horváth 1990.), Vukov Konstantin: Az esztergomi vár XV. századi érseki palotájának rekonstrukciója. Esztergom Évlapjai 1990. 98-160. (a továbbiakban: Vukov 1990.), Konstantin Vukov: Der Burgpalast in Esztergom (Gran) architectura. Zeitschrift für Geschichte der Baukunst 1991. 9-19. - e munkákban utalással a korábbi időszak régészeti kutatásaira. 46. így István Horváth: Der königliche-erzbischöfliche Palast in Esztergom (Gran) im Spiegel neuerer archaeologischer Forschungen. Castrum Bene 3., sajtó alatt, (a továbbiakban: Horváth s.a.) 47. Legutóbb Horváth 1990. 89. (Id. a 45. jegyzetet), illetve egy már módosított, részben leegyszerűsített, építési periódusokat már nem feltüntető, részben azonban már az újabb kutatási eredményeket is figyelembe vevő változat: Vukov 1990. 15., 13. kép. (Id. a 45. jegyzetet). A legjobban Horváth-Vukov 1986. 9. kép reprodukálható. 48. Azaz nem világos, hogy a „pince", mellett bemutatott „emelet" mennyiben felel meg a rekonstruált nagyterem szintjének, ld. az előző jegyzetet. 49. Horváth s.a. (Id. a 46. jegyzetet) 50. Horváth 1986. 24., illetve legutóbb Horváth 1990. 88. (2. kép) (ld. a 45. jegyzetet)
