F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1999/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1999)

MŰHELY - Feld István: Kutatás – dokumentálás – rekonstrukció

Közülük azonban a délkeleti palotaszárny külső, dunai homlokzatáról készített rajz. (2. ábra) - mind a feltárt részek hangsúlyos grafikai ábrázolását, mind pedig a már hiányzó részek részben az előkerült kőleleteken, részben a párhuzamokon és az építészeti logikán alapuló rekonstruktiv megfogalmazását, az eredeti és a kiegészítés viszonyát tekintve - példaértékűnek számít a hazai szakirodalomban.

12 Ez utóbbi ábrázolás igen alkalmas az ezen a részen elvégzett gyakorlati rekonstrukció - a két zárterkély, a déli terem vagy az alsó kápolna kiegészítése - ellenőrzésére is, s végül az előbb tárgyalt rajzzal együtt azoknak a tömegrekonstrukciós kísérleteknek a megítélésére, amelyek Gerevich alappublikációjának megjelenése óta nagy számban készültek a középkor végi magyar királyi rezidenciáról. Az ezzel kapcsolatban óhatatlanul felmerülő első kérdés, hogy az adott, igen szerény hiteles forrásbázist tekintve mennyire tekinthetők tudományos igényűeknek akár a Gerevich-monográfia egész várpalotát érintő tömegrekonstrukciója, akár Búzás Gergely újabb, hasonló kísérletei.

13 Miközben ugyanis nem kívánom tagadni, hogy a rajzi, képi megfogalmazás az egykor volt valóság megismerésének igen fontos eszköze, lényegesnek tartom e módszer megalapozottságának vizsgálatát, tehát azt, hogy rendelkezésünkre áll-e mindehhez a minimálisan szükséges biztos adatmennyiség, hisz különben ez az eljárás könnyen téves, félrevezető eredményhez vezethet. Az említett rekonstrukciós kísérletek közös jellemzője ugyanis, hogy a fő vonalaiban ismert alaprajzi elrendezésen és az igen kevés in situ részleten kívül főként más forrásokra, elsősorban a Schedel-féle vedutára, részben a Schön-féle metszetre építenek - ez utóbbiak forrásértékét tekintve mindenesetre magam is osztom Marosi Ernő szkepticizmusát.

14 Ugyanakkor míg ezek az utóbb említett rajzok megfogalmazásuk formáját tekintve akár még népszerűsítő jellegűnek is tekinthetők, kissé más elbírálás alá esnek azok a részletrekonstrukciók, amelyek már az épületegyüttes egyes részeiről jelenítenek meg hipotéziseket. Ilyenek már Gerevich könyvében is feltűnnek,

15 a tudományosság igénye azonban sokkal inkább érzékelhető Búzás Gergelynek a 14-15. századi déli épületekre vonatkozó,

16 majd Farbaky Péternek és Szekér Györgynek a Mátyás-kori palotahomlokzatokat felidézni kívánó

17 rajzain, illetve az északi, ún. Zsigmond-palota külső homlokzatáról készített számos rekonstrukciós elképzelésen, Kollár György, Búzás Gergely és Végh András illetve Szekér György munkáin.

18 Míg azonban az utóbbiak esetében a hipotetikus rekonstrukciók egyes zártabb kőfaragvány-csoportokra is támaszkodhattak, s az elképzelések bizonytalanságát a különböző változatok is jelzik,

19 a Búzás Gergely által tömegükben is „megidézett" épületeknél már csak az analógiákra és logikai fejtegetésekre építő hipotézis a meghatározó. Közös jellemzője azonban valamennyi kísérletnek, hogy nem tüntetik fel a megmaradt, eredeti részleteket, s külön pikantériának tekinthető a félbemaradt Csonka-torony vagy Mátyás befejezetlen palotája utólagos, rajzi „befejezése."

20 Ez jól jelzi az ilyen jellegű vállalkozások korlátait, elsősorban azt, hogy egy ilyen rekonstrukció kénytelen egységes, szabályos, minden részletében a feltételezett eredeti terv szerint megvalósult rendszerekkel számolni, miközben a napi régészeti kutatási gyakorlat ennek ellenkezőjéről tanúskodik. Itt kell megemlíteni végül azt is, hogy elegendő adat hiányában vagy a kutatás befejezetlensége - jelen esetben a várpalota kőfaragvány-leleteinek feldolgozatlansága - miatt prekoncepcionális elképzelések is le-