F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1999/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1999)

TÁJÉKOZTATÓ - Kiss Margit: Az ”Erdélyi kazettás mennyezetek és falképek állagvizsgálata 1997-2000” című program ismertetése

a templomban, eddig figyelemre sem méltatva, áll 1762 óta egy díszes szószékkorona, hangvetőjében latin nyelvű felirattal, tetején a fiait vérével tápláló pelikánnal. „Felfedezéseink" közt tarthatjuk számon Ege (Hargita megye) református templomát. Kelemen Lajos közlése nyomán (Kelemen Lajos: Művészettörténeti tanulmányok I. Bukarest, 1977.) Tombor Ilona adattára azt írja, hogy itt elpusztult az 1702-es famennyezet. A Székelydályától néhány kilométerre fekvő kis falu templomában örömmel tapasztalhattuk, hogy a mennyezet egy része, viszonylag jó állapotban, ma is létezik. Sőt, fennmaradt az 1701-es karzat, valamint a 18. század második léiéből származó medaillonos famennyezet, festett karzat, szószékkorona, padok és a festett ajtó is. A mennyezeteken és bútorokon szokatlanul sok feliratot találtunk: évszámokkal, egykori megrendelők és festőasztalosok neveivel. Kisebb területek módszeres bejárása alkalmat ad arra, hogy a mesterek, műhelyek működési körzetéről pontosabb képet kapjunk. Mihály Ferenc vizsgálta behatóbban a 18. században Erdélyben tevékenykedő három nagyobb műhelykört. Közülük az egyik az 1792-ben Egén dolgozó Röszler György nevéhez köthető, akinek legkorábbi ismert munkája az 1765-ös dalnoki református templomba készített úrasztala. Az ő műve az 1783-as rugonfalvi, valamint az 1789-es nagygalambfalvi menynyezet is. Rosier György feltehetően leszármazottja annak a szászbudai Rosier Mihálynak, aki Szászbudán és sok más szász templomban tevékenykedett a 17. század második felében. Háromszéken sajátos stílusjegyei alapján különíthető el egy másik műhelykör. A névtelen mesterek alkotásai a maksai, barátosi, szacsvai, kézdimártonfalvi, a volt dalnoki mennyezet és nyugati karzat, a feldobolyi, mára már átfestett padmellvédek, az alsócsernátoni padmellvéd és a zabolai karzat. A harmadik, legkiterjedtebb műhely a Kalotaszegen tevékenykedő, szász származású Umling családé. Idősebb Umling Lőrinc (4. ábra) és fiai, Lőrinc és János tevékenységével kapcsolatban - Jankó János első leírása óta - fenntartásokkal nyilatkozik a szakirodalom. „Utánzás", „hanyatló, idegen szellemű díszítés"? Vajon igazak-e, és hogyan értelmezendők ezek a művészettörténeti kutatásban meggyökeresedett, kategorikus megállapítások? Kiket utánoztak az Umlingok, és őket kik másolták? Mivel magyarázható korai és 6. Szilágylompért, református templom. A famenynyezet egyik kazettája. Az „Irigység"-et ábrázoló tábla. Fotó: Lángi József, 1999.