F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1999/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1999)

KITEKINTÉS - Bugbee Zita: A ludwigsburgi kastélyszínház rekonstruálásáról 1993-1998

Az alsó színpadi gépezet legfontosabb darabját, a központi tengelyfát szinte teljes egészében meg lehetett menteni. A központi tengelyfa 17. század eleji itáliai találmány. Forgatásával hozták mozgásba a kulisszahordozó kocsikat, így egyidejűleg több kulisz­sza függönyt is cserélni tudtak (3. ábra). A 19. század eleje óta a megvilágítást a kulisz­szarácsra szerelt olajmécses biztosította. A megoldás tűzveszélyes volt, ám előnye, hogy bár a kulissza-utcákat így csak egyenként lehetett megvilágítani, a fény a festett képek hatását kiemelte anélkül, hogy a vásznon átsejlett volna a kulisszarácsozat. Erő­sebb fény tönkretette volna a díszlet keltette illúziót. A modem fényforrások beszerelé­sekor olyan megoldást kellett találni, melynek révén az olaj világítás előnyei érvényesül­nek. Végül alacsony fényerejű halogénlámpák beszerelése mellett döntöttek, amelyek­kel - bár fényük stabil - megközelítően azonos fényhatást lehetett elérni. Az alsó szín­pad helyreállítását a különböző nagyságú és nyílású süllyesztők restaurálása tette teljes­sé. A felső gépezet a zsinórpadlás felett található és az alsóéhoz hasonló módon tenge­lyes szerkezettel működik. A sofitte-eket tartó zsinórokat a központi tengelyhez erősí­tik, így a tengely elfordításával egyidejűleg két függönyt lehetett mozgatni. Mivel hosz­szabb és igényesebb darabok ennél több függönyt kívántak, helyenként - így Ludwigs­burgban is - két tengelyfát alkalmaztak. Bár a felső gépezet egy részét már 191 l-ben elbontották, a meglévő darabokkal sikerült újra működőképessé tenni mindkét közpon­ti tengelyt valamint az ún. felhőtengelyt is, amely a felhőkocsi leeresztésekor játszik szerepet: erről eresztik le a kocsi köteleit takaró kulisszát, így segítve a teljes illúziót. Itt helyezték el azt az óriáskereket hajtó tengelyt is, amellyel a nézőtér fölött függő csil­lárt lehetett leereszteni - és felvonni. Segítségével egy ember akár háromtonnányi súlyt is fel tudott húzni, még ha legalább ötvenszer kellett is a tengely körül fordulnia. A res­taurálás során a csillárt tartó köteleket acélzsinórokra cserélték ki. Ezek és más olyan kiegészítések a felső színpadon, amelyek a funkcióba állításhoz elengedhetetlenek vol­tak, úgy történtek, hogy elhelyezésük és anyaguk az eredeti részektől jól megkülönböz­tethető legyen, illetve, hogy a rögzítő csavarokat szükség esetén az eredeti anyag ron­csolása nélkül el lehessen távolítani. A zsinórpadlás szintjén a jobb oldalon a központi tengelyek és a zsinórok helyezkednek el, míg a bal oldalra 12 új, kézzel hajtható emelő­szerkezetet építettek be (4. ábra) mellőzve minden elektromos illetve hidraulikus mű­ködtetésű emelőszerkezetet. Az eredeti szerkezet tehermentesítését újonnan beépített acélprofilú vasszerkezettel oldották meg, ami azonban funkcióját tekintve az eredeti szerkezet mintájára készült és bármikor eltávolítható. A műemlék-kastély'színház Már a restaurálás előtt nyilvánvaló volt, hogy a ludwigsburgi színház esetében nem csu­pán múzeumi jellegű helyreállításról van szó, hanem a műemlék eredeti funkciójának életrekeltéséről is. A műemlék érdekeinek megfelelő új funkcióra az 199l-es szakvélemények is kitér­tek, s közülük az eltelt időben néhány már meg is valósult. Ilyen Wolfgang Stopfel és

Next

/
Thumbnails
Contents