F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1999/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1999)

KITEKINTÉS - Julián Esteban Chapapría: A spanyolországi műmlékvédelem története (1844-1990)

bi időszakot a fokozatos radikalizáció jellemezte, melynek kezdetét az ún. „Estatuto Real"-t megalkotó mérsékelt irányzatú kormány képviselte, míg a végét - habár rövid időre - a liberális (baloldali) szélsőségesek és a republikánus párt győzelme jelentette. 5. A spanyol építészeti örökség fokozatos pusztulásához a függetlenségi és a karlista háborúk mellett a kellően végig nem gondolt (az egyházi vagyonnal szemben fellépő) kisajátítási eljárások is hozzájárultak. Mindez akkor történt, amikor Európa számos országában - Angliában az egyházi reform, Ausztriában II. József, Németországban pedig a Birodalmi Gyűlés rendeleteinek következményeként - már jóval korábban hasonló tapasztalatokban lehetett részük. Spanyolországban a jelenség párhuzamaként a francia példára való hivatkozás számunkra magától értetődő, annak ellenére, hogy a franciaországi folyamatok már 1789-ben, legalább ötven évvel korábban elkezdődtek. 6. A rendelet egyúttal a kisajátított ingatlan- és ingó vagyont az államnak ítélte, melyek többsége azután árverésen eladásra került. Ennek következményei súlyosnak bizonyultak, hiszen a magánkézbe került kulturális vagyon megóvását nem minden esetben sikerült elérni. Éppen ezért a teljes pusztulás megakadályozása érdekében a történelmi és művészi értékük miatt jelentős épületekel nemzeti műemléknek nyilvánították, így vonván ki őket az elárverezés kötelezettsége alól. Ez a lista lett a később megszülető műemléki topográfiák alapja, valamint a modern műemléki törvény embrionális előzménye. 7. A pasztorális funkciók ellátása mellett az egyház számos különleges joggal bírt, mint például az egyházi személyek feletti bíráskodás joga vagy az egyházi tizeddel kapcsolatos kizárólagos rendelkezés, de ilyen volt a házasságkötések és más szertartások feletti ellenőrzés joga is. A saját, független pénzügyi rendszer létrehozását (melynek éves költségvetése - az államnak különféle jogcímen befizetett összegek ellenére - megközelítette az államét) a fentebb említetteken kívül a hatalmas földbirtokaik hasznából befolyó összegeknek is köszönhették. 8. A szélesebb értelemben vett - a későbbiekben a kollektív javakra is hatást gyakoroló - vagyoni kisajátítások terén az egyházi vagyon államosítása jelentette az első lépcsőfokot. A szerzetesrendeket megszüntető rendeletek után nem sokkal megszülettek azok, amelyek a klérus javainak államosítása után azok kiárusítását is lehetővé tették. Ezek a rendelkezések azonban (főként a Mendizábal nevével fémjeleztek) sem az ellenzők, sem a kisajátításokat helyeslők körében nem vívtak ki osztatlan elismerést. Egyrészt a „hatalmas rablásoknak" tartott eljárásokat ítélték el, másrészt pedig egy lehetséges agrárreform elmaradását kifogásolták. 9. Ám nem ez az egyetlen gondolat, amely akkoriban az államadóság csökkentésének módjával komolyan foglalkozott. Hasonló befolyást gyakorolt az a liberális felfogás, mely szerint a teljesítmény fokozásának egyetlen módja a javak individualizálásában rejlik, ezáltal „képes lesz majd a mezőgazdaságból és a kereskedelemből azokat az előnyöket megszerezni, melyeket különben a jelenlegi helyzetben képtelenség". 10. Artola, Miguel: La burguesía revolucionaria ( 1808-1874). In: História de Espana Alfaguara.V. Madrid, 1974. (Alianza Editorial) 11. Ezt az intézkedést Rómának tett engedményként értékelte a kormány ellenzéke. Alejandro Mon gazdasági miniszter szerint azonban az egyházi ingóságok eladásának felfüggesztését elsősorban gazdasági megfontolások indokolták, hiszen az addig eladott 635 kolostorépület igen alacsony árbevételt biztosított. 12. Az Akadémia 1869-1870-ben számos, műemlékekkel kapcsolatos feljegyzést terjesztett a kormány elé. Többek között feljegyzés készült a gazdasági miniszter részére, melyben a Palma de Mallorca-i Szent Ferenc - gótikus stílusban épült - zárdának, a huescai San Juan de la Pena kolostor melletti fenyőerdő és a tarragonai Santes Creus közvetlen közelében húzódó kertek eladás alóli felmentését kérvényezte. De említhetnénk a sevillai Alcazár, ún. „zászlós" udvarában álló házak és a barcelonai Casa del Arceddiano eladását megakadályozandó vagy a madridi Calatrava-templom lebontását ellenző kérelmeket is. Beszámoló készült a kormány számára, mely a magánkézben lévő Paular kolostorban található képzőművészeti tárgyak restaurálásáról szól. 13. A historizmus elsőbbséget biztosít a történelem tér-idő láncolatának de csupán oly mértékben, amennyire azok magyarázatot képesek nyújtani, nemcsak a múlt minden egyes eseményére, hanem a jelen történéseire is - hiszen ez utóbbi nem más mint egy hosszú fejlődési folyamat utolsó láncszeme. A múlt kultúráinak felismerése a klasszikus kultúrák egységes koncepciójának relativizációját