F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1999/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1999)

MŰHELY - Lampert Rózsa: Óbuda-Újlak rehabilitációja

3. Újlak, a Zsigmond téren álló Szentháromság szobor, 1709. Fotó: Lampert Rózsa, 1998. A török korban a településszerkezet, utcahálózat (ami a középkorban közelítően megegyezett a maival) nem pusztult el teljesen. A Kolosy tér helyén akkor is piactér volt. A terület máig ismert neve Újlak-Neustift a 17. század végén jelent meg, ami jelentős német (főleg bajor és württembergi) betelepülésre utal. 1705-ben a kuruc betörések idején a vályogházak elpusztultak, a budai városparancsnok pedig a Császárfürdőtől Óbudáig húzódó sáncárkot ásatott az itt élőkkel, így a lakosok elszakadtak az őket addig ellátó vízivárosi és óbudai templomoktól, ezért 1706-ban kápolnát építettek a mai plébániaépület helyén. 1709-ben helyezték a Zsigmond térre (ami a terület déli határa) a Szentháromság-oszlopot, amelyet először 1706-ban - pestisjárvány elleni fogadalomból - a budai várban állítottak fel. A budai polgárok az újlakiaknak ajándékozták, amikor a Szentháromság téren ma is álló díszesebb és nagyobb emlékműre cserélték azt (3. ábra)} A mai iskola helyén 1724-ben már elemi iskola épült. 1746-ban megkezdték a Sarlós Boldogasszony-templom építését, melyet Hámon Kristóf kezdett építeni, majd Nepauer Máté fejezett be 1759-ben (4. ábra).

4 A területre jellemző zegzugos utcák földszintes házaiban földműveléssel, állattenyésztéssel, szőlőtermesztéssel, malomiparral foglalkozó lakosság élt. Házaikat kőből, kezdetben fűrészfogas elrendezéssel, a telek északi oldalára építet4. Újlak, Sarlós Boldogasszony-templom. Hámon Kristóf - Nepauer Máté, 1746-1759. Fotó: Lampert Rózsa, 1998.