F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1999/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1999)

TANULMÁNY - D. Mezey Alice: A műemlékek helyszíni építéstörténeti feltárásának fontosságáról és tudományos feldolgozásuk jelentőségéről

irányítani, hogy az emléknek ez a mindig egyedi, saját aurája és atmoszférája ne szűküljön le, ne alakuljon át, hanem miközben önmaga marad, érzékelhetőbbé és közérthetőbbé váljék. Hogyan hozható létre a ránk maradt emlék szándékunk szerint hitelesen továbbhagyományozandó megjelenítése, amikor már a kutatás során számos esetben találkozunk azzal a megfellebbezhetetlen ténnyel, hogy az emlék valamely része, az eredetinek csekélysége ellenére is fontos maradványa, a töredék anyaga annyira érzékeny, hogy megtartása lehetetlen. Sőt a rejtett értékek csak bizonyos részletek elpusztítása útján tárhatók fel és már a megismerés folyamán is válogatnunk kell a mi értékelésünk szerint „authenticus" és nem autentikus korábbi „beavatkozások" között. E dilemma létének elfogadása a korrekt, minden részletre kiterjedő dokumentálás jelentőségére hívja fel a figyelmet. Ezért a dokumentációba utalt tényszerű közléseknek és az ennek alapján készülő publikációnak olyasfajta küldetése van, mint a szövegközi szemléltető ábrának vagy a lábjegyzetnek - a főszöveget magyarázó, forrásokat idéző kiegészítő megjegyzéseknek -, amelyek alkalmazásának célja a félreértések elkerülése, a tényekben való eligazodás és az utólagos ellenőrizhetőség lehetővé tétele. A műemlék-helyreállítások hitelességének mértéke tehát magának a helyreállított emléknek és a tudományos dokumentációban rögzítetteknek egybevetésével közelíthető meg, hiszen a tudományos kutatás munkafolyamatai során feltáruló ismeretanyag jóval meghaladja az éppen aktuális helyreállításban hasznosíthatót és megjeleníthetőt. Ez az ismeretanyag az, amelyet nem pusztán az aktuális helyreállítás szempontjaira szűkítetten kell rögzíteni, hanem az esetleg száz év múlva elkövetkezőre gondolva. A kutatási dokumentáció gondos elkészítése archiválási kötelezettség. Olyan, a jövőbe tekintő tudatos tevékenység, amely tudományos alapossággal és korrektséggel rögzíti mindazt, ami a kutatás során tapasztalható volt. Mindezt teszi abban a tudatban, hogy az, amit tapasztalt, gyakran egyszeri és visszahozhatatlan, továbbá azzal a céllal, hogy a jövő számára megmentett emlék a jövő kutatói számára ne veszítsen „hitelességéből". Ugyanis minden megfigyelés fontos, nemcsak az, ami az adott idő adott metszetében annak látszik. A kutatási eredményekből - mint az analízis folyamatából - a műemlékről felvázolható kép verbális megfogalmazása a feldolgozás fázisában, a szintézis első lépéseként fontos. Az ehhez, mármint a szavakba foglaláshoz szükséges gondolkodási folyamat mélyítheti el az emlék fizikai létén, - „ingatlanértékéén - túlmutató - „eszmei értékééhez való közeledést, ami elengedhetetlenül fontos a jó helyreállítás céljának megfogalmazásához. A célról A műemlék tehát alkotásként szemlélendő és kiemelendő abból a látáskonvencióból, amellyel a pusztán használati értéket képviselő tárgyakra tekintünk. Egyedi alkotás a fogalomnak abban a bonyolult szférájában és rétegződésében, amelyben a kvalitás, a ritkaság-érték és a társadalom - vagy a helyi közösség - értékítélete fonódik egymásba. Sokrétűsége történelmi kategória mivoltából is származik, melynek révén az alkotásból