F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)

MŰHELY - Bozóki Lajos: Néhány szó Ellésmonostor napvilágra került kőfaragványainak kőzettani vizsgálata és katalógusa elé

MŰHELY 39 Bozóki Lajos NÉHÁNY SZÓ ELLÉSMONOSTOR NAPVILÁGRA KERÜLT KŐFARAGVÁNYAINAK KATALÓGUSA ÉS KŐZETTANI VIZSGÁLATA ELÉ A Bór-Kalán nemzetség elpusztult monostorának ásatása Pávai Éva, majd 1998-tól dr. Szabó Géza régész vezetésével 1990 óta zajlik. Azóta a három félköríves apszissal zárt, keresztház nélküli, nyugati toronypáros bazilika (1. ábra) feltárása, konzerválása befejeződött. Jelenleg a templom sajátosan rekonstruált

1 alapfalai egy jövendő emlékpark jövendő domináns részeként várnak a majdani látogatókra. A Tisza bal parti árterületén, Csongrádtól fél óra járásra (2. ábra) lévő egykori monostor alapítási idejéről nincs birtokunkban írott adat. „Eleusmonustura" első okleveles említése csak 1306-ból származik,

2 annak elzálogosítása kapcsán.

3 A templom titulusa egyenlőre ismeretlen. Az ásatások során az épület igen csekély maradványait sikerült a felszínre hozni: jószerével csak a templom alapozását, illetve alapozási árkát. A hajó alapozása döngölt agyagból és réti mészkőből állt, a nyugati toronypár esetében kő helyett téglát használtak. A téglából falazott felmenő fal a szentélynél maradt meg igen kis magasságban. A feltárás nyomán régészetileg katalogizált kőtöredékek 1200-1300 körüli hatalmas mennyiségéből mintegy harminc darabra tehető azon kövek száma, amelyek stíluskritikailag értékelhetőek. Ezek közül az építészeti tagozatokhoz köthető töredékek is meglehetősen mérsékelt kvalitásbeli színvonalat, kőfaragói virtuozitást tükröznek. Az egyetlen, növényi motívummal díszített vállkő fejezeten kívül (kat. 4-7.) napvilágra került két vállkő egyike díszítetlen, csak az alapformát mutatja (kat. 1-2.), a másik csak durván, elnagyoltan kifaragott (kat. 3.). Hasonlóan elnagyolt kialakítású egy másik, mészkőből faragott oszloplábazat töredéke (kat. 18.). A bazilikához tartozó faragott, díszített kövek egy csoportja nem pusztulási rétegből, hanem a déli mellékhajóba beásott gödörből került elő, ahová feltehetően egy átépítés során lett betemetve. Ezek egy részét az egykori, talán nyugati karzathoz tartozó kőfaragványok, vállkő, lábazat és oszloptörzs töredékei alkotják (kat. 4-7. és kat. 19.). Annyi bizonyos, hogy a faragványok némelyike nem az eredeti funkciójában vált fölöslegessé, erre utal a palmettadíszes vállkő (kat. 4-7.) másodlagos átfaragása (3-4. ábra): a kő a karzat, vagy torony átépítése után szenteltvíztartóként szolgált. A vállkő és a hozzá tartozó homokkő lábazat, illetve a kisebb hengeres és poligonális oszloptörzs töredékek minden valószínűség szerint a templom első építési periódusából származnak.

4 A vállkövet faragástechnikája, megformálási módja, motívuma Dombó,

5 Zselicszentjakab,

6 Dömös (altemplom)

7 stíluskörébe utalja, noha jóval provinciálisabb azoknál. Ezek alapján vállkövünket nem lehet korábbra keltezni, mint all. szá-