F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)

TANULMÁNY - Pizág Anetta: A Napraforgó utca élete (1931-?)

négyszögöles telek áráért a legkisebb házak telekkel együtt megvásárolhatók legyenek. A drága telekárak mellett a lakás ára csak így lehetett rentábilis a vállalkozó és a vevő részére egyaránt. A kísérletre való tekintettel sikerült engedélyt kapniuk az előírt övezeti teleknagyságok csökkentésére, de ehhez bizonyítaniuk kellett, hogy az így keletkező laksűrűség nem nagyobb, mintha a telket a hagyományos telekstruktúra szerint építenék be. (A 3000 négyszögöles telektömbön tíz hatlakásos ház épülhetett volna kb. 280 lakóval. Ezzel szemben a 22 házba kevesebb, mint 100 lakó költözött be.)

13 (I. ábra) A minimállakás kérdése A lakótelep építését a „szociális lakásépítési program, minimállakásokkal" szavaival jellemezték, a „szociális" szó mai értelmében azonban ez a jelző félreérthetően utal az építés által megcélzott társadalmi rétegre. (A minimállakás a '20-as évek végén a következőt jelentette: „Az átlagos minimálprogram a négyhelyiséges lakás, amelyben talán takarékossági okokból a konyha és a lakóhelyiség az úgynevezett lakókonyhában van egyesítve, amely lakás egyébként három hálószobát tartalmaz, és pedig egyet a szüléik és kettőt a különböző nemű gyermekek számára."

I4

) Bár a '30-as évek elejére a minimállakás kritériumai nem voltak teljesen egyértelműek, a Napraforgó utcai háza6. Budapest, Napraforgó u. 7. (vágvecsei Wellisch Andor) 1997. Fotó: Baksay Zsolt A tervező a modern építészet konzervatívabb irányzatát képviselte. A házon az építészeti hagyományok finoman módosult megjelenése mutatkozik.