F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)

TANULMÁNY - Pizág Anetta: A Napraforgó utca élete (1931-?)

33. Budapest, Napraforgó utca, 1999. Fotó: Hack Róbert Tér az utca közepén, háttérben az utca építészeinek emlékköve Az utca régi karakterének visszaállítása nem csak a lakók közös igénye. A telep eredeti karakterének megőrzése kapcsán eddig megválaszolatlan kérdések merülnek fel. Hogyan kell változtatni a területet védő építési szabályokon ahhoz, hogy az utca hangulata és stílusa megközelítse az eredetit, vagy ne romoljon tovább? Hogyan lehet megnyerni a lakókat ahhoz, hogy érdekeltek legyenek a műemlék védelmében és az eredeti arculat visszaállításában? Hogyan lehet kompromisszumot kötni az egyéni önkifejezés igényével, és esetleg előnyt kovácsolni belőle? Melyek a '30-as évek építészetének azon jellegzetességei, amelyek részben vagy maradéktalanul felhasználhatók, és esetleg újabb építkezések problémáira adhatnak megoldást? JEGYZETEK 1. A tanulmány egy TDK (Tudományos Diákköri Konferencia) dolgozat részét képezi, amit 1997-ben - a fentivel azonos címmel — készítettem. Konzulensek: Varga Tamás - egyetemi adjunktus, Ritoók Pál - a Magyar Építészeti Múzeum munkatársa. Az Országos Diákköri Konferencián bemutatott dolgozat 1999-ben I. díjat nyert. Dolgozatomban először bemutatom a magyarországi modem építészet előzményeit, a megelőző korszakok építészetének hibáit és jellegzetességeit. Vizsgálom az építés korabeli lakáshelyzetet Budapesten, a szabályozások problémáit, az utca illeszkedését a kor építészeti törekvéseibe és városépítészeti környezetébe. Foglalkozom az 1930-as évek stíluskérdéseivel és a Magyarországon élő eltérő modern felfogásokkal. Ezt követi a dolgozat itt közölt része. Majd egyenként is értékelem a házak átalakulását, változásait, az eredeti és jelenlegi állapotokat, jellegzetességeket.