F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)

KITEKINTÉS - Markušová Kristína: Wick Béla élete és műve

8. Wick Béla portréja a címzetes kanonokká történt kinevezése (1934) után Egyik terjedelmesebb tanulmányában Wick a kassai Szent Rozália-kápolna történetével (9. ábra) foglalkozott.

24 A fogadalmi kápolnát a város építtette az 1709-1710-ben dúló pestisjárvány emlékére. 1715-ben szentelték fel. Eleinte a város fizetett egy őrt, aki karbantartással is foglalkozott, de a kápolna körül nagyon hamar kialakultak a remetelakok. Remetévé olyan szerzetesrend tagja válhatott, amelyiknek ezt az illető egyházmegye püspöke megengedte. A remeték azon kívül, hogy a kápolna gondját viselték, a felső előváros, Vöröshegy. Bankó. Csermelyvölgy és Várhegy lakói számára lelkészi szolgálatot is biztosítottak abban az esetben, ha éjjel volt szükségük papra, amikor a város már becsukta kapuit.

25 A Szent Rozáliakápolna múltján kívül a szerző behatóan ismerteti a műemlék akkori állapotát, leírását, használatát egyes egyházi ünnepek alkalmával, továbbá ismerteti a temetőt, amely a kápolna körüli domboldalon már a 18. század óta létezik. A könyv mellékletében szerepel azoknak a személyeknek a listája, akiket a temetőben a kezdetektől fogva a közlés idejéig (1935) hantoltak el (a római katolikus plébánia „Elhunytak könyve" alapján). Sírok és sírkövek kutatásával és leltározásával ebben és a város többi temetőjében a műemlékvédő intézményen kívül máig is foglalkoznak kassaiak, sőt némely esetben kijavítják a pontatlanságot Wiek Béla művében.

26 A mai napig legismertebb, legolvasottabb (és leginkább „másolt") Wiek művei közül a Szent Erzsébet-dóm monográfiája, amely egyszerre jelent meg 1936-ban szlovákul és magyarul.

27 Részletesen ismerteti a városi templom és plébánia történetét, leírja a templom külsejét, belsejét, berendezését (10. ábra), sőt a szomszédos Szent Mihály-kápolnára és az Orbán-toronyra is kitér. A könyv szerzője kamatoztatni akarta mindazon ismeretét, amelyet a levéltári anyag és az egyháztörténelem tanulmányozásával szerzett, a kassai plébániatemplommal kapcsolatban. A templom, amelyet a középkorban a város polgárai építtettek, nemcsak vallásosságukat jelképezte, de a város hatalmát és gazdagságát is. A 20. század első harmadában a polgárok viszonya a város legelőkelőbb épületéhez híven tükrözte viszonyukat múltjukhoz és kulturális örökségükhöz. A könyv megírására Wicket a szentély köveinek fokozottan romló állapota ösztökélte - épp ezek származtak a 19. századi nagyszabású felújításból. (Ez az indíték érezhető a könyv zárószavából, ahol a szerző rámutat a károsodásra és felszólítja a templom patrónusát - a várost - a szentély sürgős restaurálására.)