F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)

KITEKINTÉS - Markušová Kristína: Wick Béla élete és műve

6. Kassa, Szent Mihály-kápolna a sírkövek beépítésekor. 1900-as évek eleje. OMvH Fotótár, ltsz. 25482. poz. geivel függött össze. Csak a 19. század második felében vette át a szegények és árvák feletti gyámkodást az újonnan alapított Női Jótékonysági Egylet. Az épület a templommal együtt, kisebb változásokkal az eredetihez hasonló rendeltetését szolgálja mind a mai napig. A kiadvány végén a szerző a társadalomnak szóló burkolt felhívását fogalmazta meg: „... A múltnak szerényebb keretei között a Xenodochium rendeltetésének meg is felelt. Az újabb idők azonban, a városnak nagy lendületben haladó fejlődése folytán, szélesebb távlatokat nyitnak a humanitárius tevékenység számára is, úgy hogy az emberbaráti segélynyújtás módja is újabb fejlődési fokot kíván. [...] Szociális ház [...] lesz a jövőben hivatva megőrizni az ősi Xenodochium charitativ működésének épületes hagyományait s folytatni annak hosszú évszázadokon át becsülettel végzett munkáját."

17 1930-ban visszatérték Kassára Loyolai Szent Ignác rendjének tagjai, a jezsuiták. Visszatérésüket elsősorban a kassai püspök, Cársky Jozef tette lehetővé, amikor felajánlotta nekik a püspöki kertet, a hozzá tartozó lakóházakkal, s a katolikus egyházközösség megbízta őket a kerttel szomszédos épületben lévő fiúinternátus vezetésével. Kassára jezsuiták először a 17. század elején jöttek, amikor az uralkodó támaszai voltak a reformáció elleni küzdelemben az egész ország területén. Itteni működésük 1773ig tartott, ekkor II. József kiutasította őket és átvette tulajdonaikat. A jezsuita atyák visszatérése több mint 150 év elteltével arra ihlette Wicket, hogy történetüket egy rövidebb tanulmány keretében dolgozza fel. Ez Pozsonyban (Bratislava) jelent meg egy magyar nyelvű katolikus lapban.

18 1932-33-ban jelent meg a Kassai Katolikus Egyházi Tudósító című lapban (szlovákul és magyarul) folytatásban az „Adatok a kassai domonkosok történetéhez" című tanulmánya.

19 Kisebb terjedelme ellenére a szöveg, amelyhez bőséges számú megjegyzést is csatolt, nagy mennyiségű adatot közöl - utalásokat levéltári anyagokra és idézett részleteket. A kassai domonkos kolostorról máig sem jelent meg részletesebb tanulmány, a szakirodalomban csak kisebb cikkek akadnak.

20 Érdekes újabb részleteket tudunk majd meg, amelyekről Wiek Béla még nem tudhatott, ha közlésre kerülnek a kolostor és a templom területén végzett régészeti és műemléki kutatások eredményei.

21