F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)

SZEMLE - Kanako Tanaka: Absence of the Buddha image in early buddhist art – towards its significance in comperative religion (Lővei Pál)

7. Amaraváti (India), sztúpa, i. u. 2. század. Sztúpa ábrázolása az egyik domborművön idegen hatásoknak lehetett alapvető szerepe. A korai indiai szent iratokban ismeretlen, kínai hagyomány emlékezik csak meg arról, hogy az első Buddha-képmást Udayana és Prasenajit királyok parancsára készítették, akiknek hiányzott Buddha, midőn az három hónapnyi időszakra odahagyta a Földet, hogy a mennyekben imádkozzon anyjához. Amikor egy hármas létrán viszszatért, Udayana megmutatta neki a szantálfából készült képmást, amelynek virtuozitását Buddha nagyra értékelte. A mennyből való visszatérés jelenete a korai buddhista művészet kulcsemlékeinek számító Bhárhut és Száncsi sztúpáin is megjelenik már, azonban a hármas létrát körülvevő nemesek köréből maga a főhős hiányzik, csupán az általa használt eszköz utal személyére. Indiában a legkorábbi ismert Buddha-ábrázolás (dombormű Gandharából) az i. u. 3. század második felénél nem korábbi, rajta Buddha mellett feltűnik az annak képmását karjaiban tartó Udayana király. Addigra a Buddha-ábrázolások nélküli, kezdeti korszak alighanem már Indiában is feledésbe merült, sőt, az ábrázolásokban egyre inkább Buddha hiteles portréit látták már hívei: a buddhista vallást az új típusú művészeti alkotások színesebbé tették, és új formába öltöztették. Ez a meggyőződéses hit a portrészerűségben az oka annak, hogy a buddhizmus sosem élt át olyan képromboló időszakokat, mint például a kereszténység, hiszen a képmás a hívők számára eggyé vált magával Buddhával, amihez/akihez napi imájuk szólt. Ennek az azonosításnak fel nem ismerése nyomán alakulhatott ki a nem buddhistákban (például Marco Polo ceyloni beszámolója alapján is) olyan kép, hogy a buddhizmus bálványok imádását jelenti - a könyv szerzője egyéne-