F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)

SZEMLE - Kanako Tanaka: Absence of the Buddha image in early buddhist art – towards its significance in comperative religion (Lővei Pál)

1. Dafosi (Kína), a Buddha-szobor fotogrammetrikus ábrázolása, 1984. Der grosse Buddha von Dafosi. Abeitshefte des Bayerischen Landesamtes für Denkmalpflege, Band 82. München, 1996. 17. Azóta megjelent Indiában az előadás hátteréül szolgáló kutatásokról írott monográfia is, amely módot adhat egy kicsit részletesebb, de a recenzens személyét tekintve teljesen laikus ismertetésnek. Az a csekély ismeretanyag, ami a buddhizmusra vonatkozóan az utóbbi időben a műemlékvédelem tárgykörében az OMvH könyvtárába került művekből, esetleg saját publikációinkból nyerhető, nagyon erősen kötődik Buddha személyéhez, pontosabban ábrázolásaihoz. A kínai Dafosi monumentális Buddhaszobrának (1. ábra) német támogatással elvégzett helyreállításáról kiadott impozáns, többnyelvű publikáció (Arbeitshefte des Bayerischen Landesamtes für Denkmalpflege, Band 82. München, 1996) és az UNESCO világörökség-jegyzékébe nemrég felvett, dél-koreai Sokhuram-sziklatemplom gránitból faragott, nagyméretű Buddha-szobra mellett az 1993-ban Sri-Lankán rendezett ICOMOS-kongresszusról a Műemlékvédelmi Szemlében (1994/1) megjelent beszámoló említhető, az alvó Buddha 12. századi szobrának fényképével. (A buddhizmussal való aktív műemlékes kapcsolatra egyedüli példa Vajda József és munkatársai fotogrammetriai felmérő munkája a kambodzsai Angkorban és az ennek népszerűsítéseként rendezett, OMvH-beli fotókiállítása 1997-ben, amelyen az 1200 táján, a Khmer Birodalom buddhista korszakában épült Angkor-Thom városa is szerepelt. A Magyar Építészeti Múzeum Medgyaszay István indiai fényképeit felsorakoztató, ugyancsak 1997. évi „Keletre magyar!" kiállítása buddhista emlékeket csak elvétve mutatott be.) Bármilyen csekély is mindez, mégis jól alátámasztani látszik azt a felületes képet, amelyet egy átlag európai a Buddha-képmásoknak a buddhista vallásban alapvetőnek látszó szerepéről magában kialakíthatott. A felületes kép azonban ebben az esetben meglehetősen közel áll, vagy legalábbis eddig közel állt az általános vélekedéshez, miszerint a Buddha-képmások a buddhista vallás, kultúra és művészet igencsak jellemző kifejezési formái, amelyek kitűnően szimbolizálják az egész buddhizmus lényegét. Mindennek fényében komoly meglepetést jelentett számomra Kanoko Tanaka amszterdami posztere, kérdőíve és előadása, amely rávilágított arra a szakemberek szűk köre számára eddig is ismert, azonban mindeddig ilyen részletes tudományos