F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)
MŰHELY - Söptei Imre: A kőszegi temető
11. Kőszeg, temető. A Wagner és Bobuss család síremléke a sírkertet körülvevő igényes kovácsoltvas ráccsal. 1999. Fotó: B. Benkhard Lilla öntött ábrázolások (galamb, fűzfa stb.), de láthatóan már nagyüzemi módszerekkel előállított tucattermékek. Még szólni kell a temetőben található vas készítményekről. Ezek közül két csoportot különböztethetünk meg. Az egyik az öntöttvas feszületek, amelyek megjelenésének idejét nagyon nehéz meghatározni, mert tábláikon festett feliratok voltak, amelyek közül nagyon sok lekopott, illetve többet láthatóan lefestettek és átírtak. A legkorábbiak a múlt század végéről származnak. Azért is érdemes szólni róluk, mert bár öntöttvasból készültek, néhány egészen szép is található közöttük. A sírkerteket határoló kovácsoltvas kerítések szintén a századforduló környékén jelentek meg. Ezek túlnyomó többségét a helybeli Lauringer család készítette (11. ábra). Különlegességüket az adja, hogy szinte mindegyik egyedi, alig lehet közöttük azonosat találni. Itt kell kiemelni a temető egyik érdekességét, a Michael von Czeke (f 1827) és felesége (t 1850) emlékére állított, öntöttvasból készült emlékművet (12-13. ábra), amely nem került be a család kriptájába és sajnos egyre rosszabb állapotban van. Erősen rozsdásodik, és már alig található rajta díszítőelem. A feliratokat vizsgálva megállapítható, hogy a 20. század elejéig többségben voltak a német szövegek, néhány korai kövön még a gót betűk is előfordulnak. Ezután egyre inkább a magyar feliratok lettek általánosak. Sajátos reneszánsza volt a német neveknek az 1930-as, 1940-es években. Különlegesek azok a kövek, amelyeken együtt látható a család eredeti és magyarosított neve. Lehetne még sorolni az érdekességeket. Szólhatnánk az említésre érdemesnek tartott különböző foglalkozásokról, a sírköveket készítő mesterekről, a nevezetes emberekről, a városban letelepedett magas rangú katonákról, vagy a láthatóan újra felhasznált kövek nagy számáról. Azonban most talán ennyi is elég annak érzékeltetésére, hogy mennyire érdekes lehet egy temető, ha alaposabban foglalkoznak vele.