F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)

TANULMÁNY - Pizág Anetta: A Napraforgó utca élete (1931-?)

8. Budapest, Napraforgó u. 17. (Hajós Alfréd) 1997. Fotó: Baksay Zsolt A szinte változatlan belső térkialakítást az eredeti állapotában lévő belső íves lépcső teszi reprezentatívvá. formák jelentek meg, melyek a korábbi statikai elvekkel ütköztek. Ennek eredményeképpen néhány olyan forma is született, ami az addig téglaépítkezéshez szokott szem számára idegen vagy nyugtalanító volt. (A 3. számú ház lakója megjegyezte, hogy megnyugtatóbb lenne a szemének, ha a ház konzolosan kiugró zárterkélye alá egy oszlopot állítanának.)

19 (2. ábra) A mintatelep megnyitásának közönsége lelkesedéssel fogadta az épületek asztalosmunkáit, különösen az íves és harmonikaszerű tolóablakokat. A tervezőgárda e téren is megpróbálta a maximumot nyújtani, ennek eredményeképpen születtek olyan épületek, melyekben szinte minden ablak másképpen nyitható, sőt, egy ablaksoron belül háromféle nyitási mód mutatkozik. A mintatelep lakói dicsérettel beszéltek a központi melegvízfűtésről és a központi légfűtésről is.

20 A házak építésekor újfajta építőanyagokat is felhasználtak. Ezek például a kovaföldtégla, a bauxitbeton, és néhány - a lakók által ma már azonosíthatatlan - egyéb építőanyag. A házak azonban megszenvedték a kivitelezői tapasztalatlanságot az új építési módszerek terén, és később az addig kipróbálatlan anyagok beépítése is problémákat okozott.

21 Az új házak az új építészeti elveket igyekeztek tükrözni, egy új fajta életformát fejeztek ki. „Ezek az egyszerű házak teljes őszinteséggel és beesületességgel kerülnek minden fölösleges cifraságot, minden nélkülözhető fényűzést. Csakis ami igaz. ami lényege a mai polgárember levegős, egészséges és artisztikus lakásának, talált itt megvalósulására."

22 A legtöbb helyen a mutatós motívumok helyett a gazdaságosság és a célszerűség elve érvényesült, törekedve egyúttal a művészi ízlés megtartására. A célszerűség és a korszerű megjelenés azonban sok helyen csorbát szenvedett, mivel a modern elvek tudatos reprezentációja hasonló akadályokat gördített a célszerűség elé, mint egykor a századforduló ellentmondásos építészete. így született néhány olyan ház, ahol a külső megjelenés és a belső kialakítás nincs összhangban, vagy ahol a funkció a korszerű megjelenés javára csorbát szenvedett. Ráadásul az utca tervezésén dolgozó építészgárda kényszerű szükség hatására állt össze; és ennek a kompromisszumnak az lett az eredménye, hogy a tervezők minden lehetőséget kihasználtak arra, hogy saját ízlésvilágukat becsempésszék az egységes