F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)

MŰHELY - Varga Kálmán: Egy kastélyépítő főúr a 18. században: Grassalkovich I. Antal

5. Gyöngyös, Grassalkovich-palota. A historizáló stílusban átépített főhomlokzat. OMvH Fotótár, ltsz. 167232. neg. Fotó: S/.ikits Péter gi célszerűség is nívós udvarházak, majorsági központok kiépítésére sarkallta. Végül pedig - ez a motiváció inkább élete vége táján jellemző - fiának, II. Antalnak (17341794) utódokat remélve, a leszármazottaknak önálló rezidenciák és birtokok kialakítását készítette elő. A gyökérverést, a család helyzetének hosszú távú stabilizálását szolgálta a Pesthez közel eső gödöllői együttes megépítése. A hely, illetve régió kiválasztásának már korábban említett gazdasági indítékai mellett a tervezett családi rezidencia helyszínének konkrét kijelölésében nem lehetett közömbös az a politikai, hatalmi töltésű alapelv, amelyet Grassalkovich meg is fogalmazott: „Nagy ember lévén, ne lakjál mindenkor a' városban, hanem közel hozzája, mind azért, hogy meg-keressenek azok, a'kiknek szükségek vagyon reád, mind pedig hogy a' tselekedetidre vigyázó és tzirkáló emberiül ment lehess valamikor tettzik."

9 Az épület adott településtől (Gödöllő esetében PestBuda) való távolsága mellett a mértéktartó, de inkább fölényes jelenlét mutatható ki abban is, hogy a kastély a szinte zárt falat képező főhomlokzatával fogadja az érkezőt. A látogató nem a mindig nyugtató, kellemes kerten át, vagy a belső udvar barátságos szárnyai között teszi meg az érkezés utolsó lépéseit, hanem egy várszerűen magasodó, feljáróval ellátott hatalmi jelvény elé járul. Nem befogadó, hanem bebocsátó magatartás ez, amellyel a házigazda és a vendég közötti rang- vagy egzisztenciális különbség hangsúlyozható.