F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)

MŰHELY - Galacsik Zsolt: Adatok a szécsényi Szentháromság-szobor történetéhez

nak fokozottabb kihangsúlyozása, valamint a mű többi részeihez való jobb aránya okán az új csoport 1,35 méter magas lesz és tömege ennek arányában fog megnagyobbodni. A jelenleg álló művön az oszloptól jobbra-balra álló két szent magassága 1,05 méter. Ha ezen méret az oszlophoz való viszonylatában jónak is mutatkozik, annál inkább feltűnő a Szentháromság csoportjához való aránytalansága, mert méretük fél méterrel meghaladja amazét. A tömegek aránytalansága annál is inkább feltűnő, miután a szentek szobrai cca. fejmagasságnál kezdődnek, tehát méretük teljes zavartalansággal érvényesül. Ezzel szemben a Szentháromság csoportja méretben is egyharmaddal kisebb és mivel 6,50 méter magasságban fekszenek, azért különösen erős perspektívái zsugorodást szenvednek. Úgy a valóságos, mint pedig a látszati méretcsökkenés okozta azt, hogy a jelenlegi csoport tömeghatása egészen elenyésző volt. Ezt korrigálandó, az új Szentháromság csoport méretének megnagyobbításán kívül még szükségesnek látszik a két szent méretének némi csökkentése, hogy a két szoborcsoport magasságát tanácsosnak látszik 1,40 méterrel csökkenteni. Úgy mint eddig is, az új terven is az oszlop jobboldalán Assisi Szent Ferenc, mint baloldalán Páduai Szent Antal franciskánus szentek kapnak helyet. Szent Antalt az álló Bambinóval ábrázolnánk, míg Szent Ferencet - mostani szobrától eltérően - vállaira röppent madarakkal jelenítenék meg. Ez a megoldás eszmei tartalmán túlmenőleg még azon esztétikai előnyt is ígéri, hogy Szent Antal és a Bambino kettős tömegének megfelelő tömeg pandantot fog nyújtani és a szimmetriát jobban fogja biztosítani, mintha Szent Ferenc csak egyedül állna. Az újonnan kivitelezendő szoborművek anyaga szabványos keverésű (1:3) vasbetétes műkő, korszerű megdolgozással. Fenti átalakító munkálatok a szécsényi franciskánus rendház főnökének, P. Kiefer Szilvér főtisztelendő plébános úrnak kezdeményezésére és a szécsényi kerület országgyűlési képviselőjének, báró Orosdy Fülöpné Őméltóságának költségére rendeltettek meg. A készülő műveknek egyházi és művészi szempontból való szakbírálatát főtisztelendő dr. Szőnyi Ottó tanár úr volt szíves vállalni. Mindezek alapján mély tisztelettel kérem a magas Bizottságot, hogy előterjesztésemet tudomásul venni és a javasolt átalakító munkálatokhoz hozzájárulásukat adni méltóztassék." A Főegyházmegyei Hatóság 1934. július 4-én engedélyezte a munkálatok megkezdését az alábbi megjegyzéssel: „Csak ha a fagy a figurális részeket teljesen tönkretette és kijavíthatatlan helyzetbe hozta, csak akkor ajánlhatom a restaurálásnak azt a módját, hogy egyes alkatrészek megjavíttassanak. Fontos a régiek konzerválása nemcsak azért, mert művészi, hanem régi. A teljesen megrongált, tehát már nem restaurálható részeket szabad csak eltávolítani és újakkal pótolni. A pótlás történjék az eredeti stílben és lehetőleg a régivel azonos anyagból. Műkő is használható, de a műkő utánozza külsőleg a régi anyag sajátosságait." A bárónő ezen a napon Szécsényben járt és megtekintette a munkálatokat.

19 Októberben már el is készültek az új szobrok és az egész mű restaurálása, majd 21-én Mráz György kerületi esperes megszentelte.

20 1 934 óta pedig az új szobrok ékesítik barokk emlékünket. Közel hetven év távlatából feltehetjük a kérdést, hogy mennyiben volt szerencsés kicseréltetni a barokk szobrokat? Minden bizonnyal a mai szemlélet azt helyezné elő-