F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)

MŰHELY - Turányi Erzsébet: A szekszárdi Szent János- és Pál-kápolna helyreállítása, avagy gondolatok egy helyreállítás kapcsán

A belsőben található 40x40 cm méretű, átlósan rakott kelheimi kőlapot megtartásrajavasoltam. A szélfogó beton burkolatának helyére süttői mészkő járófelület készült, 22,5x40 cm méretű lapokból. Az állandó temperálást biztosító távfűtést meg kellett tartani, hogy a lökésszerű páraterhelés ne okozzon kicsapódást. Szentmise után a teret mindig alaposan ki kell szellőztetni. A fűtőtestek az ablakok és vakívek mélyedéseiben helyezhetők el, takartan. A fűtési vezetékeket a falak mentén, a padló alá kellett vinni a padlóburkolat óvatos felbontásával, majd visszahelyezésével. A világítótestek helyét és formáját csak a falfestések teljes feltárását követően lehetett meghatározni, a berendezéssel összhangban. A vezetékeket a tetőtérben szerelték. A berendezésből a meglévő barokk oltár visszakerült a restaurált oltárképpel együtt, amely a névadó vértanú testvérpárt ábrázoló olajkép. Igen szedett-vedett volt a bútorzat, ezért új tervezését és készítését tartottuk szükségesnek, iparművész bevonásával. Ennek keretén belül oldották meg a fűtőtestek takarását és a világítótestek elhelyezését is. A meglévő stációk adományokból származnak. Mivel az eddig feltárt falfelületek ismeretében valószínű, hogy a kápolnabelsőben nem kívánatosak, a „sekrestye" falaira tettük őket. 10. Szekszárd, Szent János- és Pál-kápolna. A keleti homlokzat falkutatás közben. 1984. Fotó: Turányi Erzsébet 11. Szekszárd, Szent János- és Pál-kápolna. A szentély homlokzatán feltárt, íves sarokkialakítás. 1984. Fotó: Turányi Erzsébet