F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)

SZEMLE - Széless György 1761. évi leírása a Szent Adalbert székesegyház és a Szent István templom romjairól. Esztergom, 1998. (Lővei Pál)

lását meg sem kísérelte. Pedig tisztában lehetett vele ő is: a kialakulatlan terminológiával küzdő szöveg illusztráció hiányában a Pozsonyban és Nagyszombaton élő kortárs olvasók - érseke és káptalanjának tagjai - számára sokszor rejtvényszámba mehetett. Számunkra már végképp más sem maradt, csak a rejtvény. Alig néhány 18-19. századi ábrázolás és felmérés, összefüggésükből kiragadott, véletlenszerűen megőrződött kőfaragványok, és Széless leírásai. Mindez azonban, ahogy a szerző a Porta Speciosa kapcsán megjegyzi, nyelv (lingua), „mely hirdeti a templom, az idők, valamint a 6-8 nemzedékkel korábban élt őseink áhítatát és jámborságát" (4/2.§.: 67. old., 1. hasáb). Nyelv, amelyen „a néma kövek beszélnek a szerencsétlenségről" (4/2.§.: 69. old., 2. hasáb), amelynek leírt szavai által meg lehet szólaltatni a sziklákat, amelynek segítségével újra élet önthető a néma kövekbe (1/1.§.: 17. old., 2. hasáb) „a kövek beszélnek" (saxa loquntur) latin szállóigéjének értelmében. Csak kérdezni kell a beszélő vagy felelő márványokat, amelyek azért maradtak meg, nehogy téves eszméket kövessen az 3. Esztergom, a Porta Speciosa rekonstrukciós rajza Várnai Dezső nyomán