F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)

MŰHELY - Horváth Hilda: Az Emmer-palota

1. Budapest (Buda), Emmer-palota, 1865-1885. Lépcsőház. Archív felvétel sági élet jelentősen hozzájárult Budapest világvárossá fejlődéséhez, s a „gründolási" és építkezési láz mély nyomot hagyott a városszerkezetben és a városkép kialakításában. Az arisztokraták és a feltörekvő polgárság jóléte és reprezentációs igénye nyilvánult meg a fővárosi palotaépítészetben, s mindez kifejezésre jutott az épületek külsejének és belső tereinek megtervezésében, kivitelezésében. Emmerék Duna-parti lakóépületét, mely a Fő utca felé nyíló bérházzal (Fő utca 15.) egybe épült, a kor sokat foglalkoztatott műépítésze, a német származású Meinig Arthur, a Wenckheim-palota (ma a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Központi épülete) alkotója tervezte 1885-ben. Az Emmerpalota építésének körülményeivel, építészeti leírásával itt nem kívánunk foglalkozni ezt tudományos dokumentációjában Bor Ferenc megtette5

, csupán e kettős sarokház szembeszökően eklektikus architektonikus elemeire és gazdag homlokzati részletmegoldásaira mutatunk rá: az épület sajátos fekvéséből adódott - két, párhuzamosan futó utca, a Fő utca és a Rakpart sarkán áll -, hogy lehetőség nyílt mindkét épületsarkon a korban oly kedvelt, gazdagon kiképzett zárterkélyek kialakítására, azonkívül a Fő utcai sarkot egyszerűbb toronnyal, a másikat, a palota fölöttit, bonyolult, összetett tetőkompozícióval, tornyokkal és oromzatokkal hangsúlyozták. Az épületre jellemző a földszint kváderes kiképzése, a változatos, erőteljes plasztikájú emeleti ablakok sora, a