F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)

FORRÁS - Bognár Gábor: Voit Pál 1945. augusztusi jelentése a nyugat dunántúli műgyűjteményének állapotáról

FORRÁS 77 Bognár Gábor VOIT PÁL 1945. AUGUSZTUSI JELENTÉSE A NYUGAT DUNÁNTÚLI MŰGYŰJTEMÉNYEK ÁLLAPOTÁRÓL „Inter arma silent leges" (Cicero: Milo védelmében, 4.10) Ha a magyarországi enteriőrök történetével foglalkozik valaki, elsők közt kerül a kezébe Voit Pálnak a témáról írt kiváló áttekintése, a „Régi magyar otthonok".

1 Sajnos a terjedelem szabta határok miatt csak vázlatos összefoglalását adhatta a témának, pedig az emlékanyag akkori bősége alapot adott volna akár egy több kötetes munka elkészítésére is. Mint bevezetőjében is írja, hogy „az összegyűjtött vagy még fel nem dolgozott emlékanyagnak csak törtrésze juthatott e kötetben bemutatásra. Maga a kísérőszöveg is vázlat csupán, mégis mint az első ilyen nemű kísérlet, az alapvetés feladatait igyekszik elvégezni." A könyv 1943 Karácsonyára jelent meg, s szerzője akkor még nem tudhatta, hogy másfél évvel később ugyanennek az anyagnak már csak majdnem teljes pusztulásáról adhat majd hírt. Sajnos a magángyűjtemények (könyvtárak, levéltárak, műgyűjtemények) kutathatóságának korlátai behatárolták a korabeli számbavételt, feldolgozást. Néhány évvel korábban - 1939-ben - Rados Jenő „Magyar kastélyok" című művének „Bevezető tanulmányában" ugyanerre a tényre világít rá.

2 Sajnálatos és pótolhatatlan veszteség, hogy ezek az egykori kastély- és palota-enteriőrök a 2. világháború alatt és után szinte teljesen megsemmisültek, szétszóródtak. Mint tudjuk - és ma már nyilvánosságot kaphat -, túlnyomó többségük nem közvetlenül a harcoknak estek áldozatul, hanem a tervszerű vagy spontán rablásoknak, fosztogatásoknak, barbár pusztításoknak.

3 Több helyen a tulajdonosok a műkincseiket már korábban, vagy a harcok végeztével nyugatra menekítették. Ezekből sok ma is fellelhető nyugat európai vagy tengerentúli magángyűjteményekben, múzeumokban, időnként felbukkannak aukciókon. Azt a sok mindent, ami akkor itthon maradt, elsőként a német csapatok és a nyilasok ritkították meg.

4 Majd következett a Vörös Hadsereg, melynek zsákmányszerző különítményei együtt haladtak a frontvonallal. A berendezésekből, műkincsekből „szakszerűen" kiválogatták az értékesebbeknek vélteket, a többit összetörték, vagy kidobták az ablakokon és felgyújtották.

5 A magukkal vitt műkincseket

6 pedig elnyelték a orosz birodalom titkos raktárai.

7 Az óriási létszámú szovjet hadsereg nagy része lassanként hazatért. A források szerint nagyjából 1946 végére elhagyták a kastélyok többségét is,

8 melyeket addig parancsnokságok, kórházak, üdülők céljára használtak. Ami a berendezésekből véletlenül megmaradt, - illetve azokon a helyeken, ahol nem volt beszállásolás - azt a helyi lakosság széthordta,

9 és nekilátott a kastélyok építőanyagának elbontásához is.

10