F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)

FORRÁS - Simon Zoltán: A füzéri vár 1623. évi inventáriuma

FORRÁS 27 Simon Zoltán A FÜZÉRI VÁR 1623. ÉVI INVENTÁRIUMA Bevezetés Alighanem kevés az olyan ember Magyarországon, aki még sosem látott várat, vagy várromot. S aki már látott ilyet, az minden bizonnyal önkéntelenül is az ország múltjára gondolt, hiszen ezek az épületek, épületmaradványok régen letűnt korok hírmondói. Legtöbbjükhöz közismert történelmi események emléke is kötődik, de ha mégsem, a látogatóban akkor is óhatatlanul felmerülnek bizonyos - a valóságtól sokszor igen távol álló - romantikus képzetek, legtöbbször a „lovagkorrór, vagy a törökellenes harcok világáról. A várak mai állapota sajnos vajmi kevés segítséget nyújt a helyes elképzelések kialakításához. Az erősségek szerencsésebb, ma is álló csoportját az idők folyamán olyan jelentős mértékben átépítették, hogy azok alig-alig emlékeztetnek egykori önmagukra. A magyarországi várállomány túlnyomó többsége azonban romként maradt fenn. A falak jórészt ledőltek, a valaha volt termeket vastag omladék fedi, még egykori alaprajzuk sem ismerhető fel. A régészek által feltárt, majd helyreállított romok alapján ugyancsak nagy fantáziára van szükségünk, hogy az egykor ott folyó életet magunk elé képzeljük. A korabeli használati tárgyak közül azok, melyek ellenálltak az enyészetnek, csak kiállításokon, vagy múzeumi raktárakban láthatóak, legtöbbször nem is ott, ahol azok egykor a mindennapi élet tartozékai voltak. Hozzátehetjük azt is, hogy mindezek csupán egy adott kor anyagi kultúrájának hírmondói. A várakban azonban éppoly sokszínű, bizonyos szokások, írott, vagy íratlan szabályok által meghatározott élet folyt, mint egy mai közösségben. Szerencsére erről is maradtak fenn - döntő többségében levéltári - források. Természetesen ezek a források sem térnek ki az élet minden apró mozzanatára, hanem csak azokra, amelyeknek valamilyen - legtöbbször jogi, vagy gazdasági - jelentőségük volt, s így azokat célszerű volt írásba foglalni. Különböző korok különböző igényei egymástól eltérő jellegű feljegyzéseket eredményeztek. Más típusú információkat hordoz egy 13. századi adománylevél, másokat egy 14. századi ítéletlevél, egy 15. századi közbecsű-jegyzék, vagy egy 16. századi magánlevél és megint másokat egy 17. századi zálogszerződés, inventárium, vagy számadáskönyv. Valamennyi forrástípus felvillant egy-egy részletet az adott kor mindennapi életéről. Ha ezeket a töredék-információkat összerakjuk, akkor már számíthatunk arra, hogy legalább bizonyos részterületekről kialakíthatunk egy többé-kevésbé összefüggő képet. Ha egy várnak egy adott korban zajló mindennapi életéről gyűjtünk adatokat, akkor a 17. századi forráscsoportok kínálják a legtöbb információt, már csak az egyéb korok irathagyatékához mért számarányuknál fogva is. Más szempontból is hasznosnak