F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)

SZEMLE - Széless György 1761. évi leírása a Szent Adalbert székesegyház és a Szent István templom romjairól. Esztergom, 1998. (Lővei Pál)

ban igencsak következetlen, és gyakran hiányzik az oltár, kastély, kúria utótagú, hasonló szóösszetételek esetében is.) Mindenképpen jegyzetmagyarázatot igényelt volna, hogy Szepesi István gróf jóval közismertebb nevén Zápolyai István nádor, szepesi gróf, és talán az is, hogy István szerémi püspök - egyébként Nagylucsei Orbán unokaöccse - a Fodor családnevet viselte ( 1 /5.§.: 27. old., 2. hasáb). Meg lehetett volna kísérelni az 1533-as évnél szerepeltetett Szaniszló (Szélessnél Stanislaus: 8/5.§.: 137. old., 1. hasáb) fehérvári, vagyis erdélyi püspök azonosítását a jegyzetekben, és azonnal kiugrott volna, hogy ilyen nevű főpapja sosem volt Erdélynek. Kizárólag az ebben az időben a gyulafehérvári püspökséget betöltő János püspök Statileo családnevének Széless által történt félreolvasásáról lehet szó. A latin szövegben Baxai, a magyarban Bakszai, helyesen azonban Baksai Bernát mellett ő képviselte János királyt a Ferdinánddal folytatott fegyverszüneti tárgyalásokon. Mindez azonban messze vezetett volna, hiszen akkor már elvárható lett volna a kézirat vége felé felsorolt összes esztergomi érsek (9/16.§.: 155. old., 1-2. hasáb) közül mindazok ismert adatainak közlése is, akik korábban még nem fordultak elő a szövegben és a jegyzetekben. Megerősítést érdemelt volna Széless azon vélekedése, miszerint nem Bakócz Tamás lett volna az első született legátus és prímás az esztergomi érsekek között, ahogy „azt mondják" (l/5.§.: 31. old., 2. hasáb), már szerepelnek például e címek Szécsi Dénes (t 1465) sírfeliratában és töredékesen Vitéz János (t 1472) sírlapján is - ahogy egyébként néhány éven belül maga Széless is konstatálhatta az előkerülésüket követően 1765-ben először általa közzé tett sírköveken. Jóval később, a 76. jegyzetben már helyet kapott a primácia 13. századi eredetére történő utalás, a kézirat végén pedig maga Széless közölte, hogy a két címet Szécsi Dénes nyerte el a pápától magának és utódainak. A 15. jegyzetben hivatkozott irodalomhoz egy frissen megjelent további írás: Bozóki Lajos: Franz Anton Hillebrandt elbontott temploma az esztergomi Várhegyen. Műemlékvédelmi Szemle 1997/1-2. 131-140. Az 52. jegyzetben a Porta Speciosáról 1906-ban publikált tanulmány szerzőjeként Förster Gy. szerepel Forster helyett. Azt, hogy az elütés nem most, hanem valamilyen korábbi cédulázási fázisban történhetett, jelzi, hogy Försterként szerepel Marosi Ernő „Die Anfänge ..." című, 1984-es kötetének irodalomjegyzékében is. A 96. jegyzetben utalni kellett volna arra, mi is az Ákos palotája, annál is inkább, mert a régészeti topográfia szerint (8/116. lelőhely, 221. old.) a Szélessnél olvasható 1414-es évszám nem helyes, ráadásul Széless homályosan fogalmazott (a latinban is magyarul szereplő nevet nem lehetett ragozni), ami téves fordításhoz is vezetett: nem úgy történt, hogy a Szent Adalbert-székesegyház Boldogasszony-kápolnája „ajándékként szolgált Ákos palotájához" (5/7.§.: 97. old., 2. hasáb), hanem éppen fordítva, Ákos palotája, mint birtok szolgált az oltár fenntartására. A Porta Speciosa jobb és bal oldalának heraldikai felfogása (vagyis a kapun kilépő és nem a vele szembeforduló néző szempontjából való tárgyalásmód) nem csupán két fejezettel elkésve, a 63. jegyzetben, de már az 58.-ban magyarázatot igényelt volna a leírás és a Klimó-féle festmény ellentmondásossága felett elmerengő olvasó számára.