F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)

TANULMÁNY - G. Lászay Judit: Ingatlanok ingatlan ingóságai avagy a műemlékek „tartozékai”

volt, s ez esetben a vásárlót védő, Olaszországban érvényes polgári jogi törvénykezés lett irányadó.

16 így Mr. Wink worth számára értékes netsukéi örökre elvesztek. Ugyanakkor az angol jogban sem ismeretlen a vétlen vásárló védelmezése, aminek a történelmi szokásjog az oka: bizonyos kijelölt vásárhelyek királyi kiváltságokat élvezve, középkori rendelkezésekkel szabályozottak - miszerint, amennyiben napkelte és napnyugta között, nyíltan zajlik le az adásvétel, elvész a tárgy lopott jellege. A londoni City összes üzlete ilyen kijelölt helynek számít. Az UNIDROIT egyezmény szerint a lopott műtárgyat mindenképpen vissza kell adni eredeti tulajdonosának és a nem lopott, de jogellenesen külföldre került javak visszaadását is, szabályozza. A vásárlónak bizonyítania kell „jóhiszeműségét", így kárpótlásra is igényt tarthat. Ez a dokumentum is tükrözi, hogy a nemzetközi jogban felvetődött a „rosszhiszeműség" új elve is. A műkincskereskedőknek pontos, naprakész nyilvántartást kell vezetniük az eladókról és a vevőkről. A jóhiszemű üzletmenet feltétele a követhető, visszakereshető írásbeliség. Ez nemcsak a köztudottan védett tárgyakra vonatkozik, hanem a kereskedelem tárgyát képező összes kulturális javakra. Ellenkező esetben bármi nyomtalan eltűnhet, az európai határok uniós kiterjesztése a szabályok minél nagyobb mérvű betartatását alapvetően szükségessé teszi. Egy kereskedő szakmai minőségét is jelzi e követelményeknek való megfelelés foka. A helyzet kényes voltára álljon példaként egy 18. századi kabinetszekrény esete, amely eredetileg egy kolostor számára készült, s ügyében rendőrségi vizsgálat folyik. Az államosítás után, vétel útján bekerült a megyei múzeum gyűjteményébe. A rend visszatelepülése utáni helyreállítás egyik részeként az elszármazott ingóságokat felderítettük, majd visszakerültek az épületbe a múzeum tulajdonaként, de tartós letétként. Nem kis meglepetéssel fedeztem fel ezután egy péntek délután az egyik belvárosi BAV üzletben, 4,5 millió forintért kínálták. A szekrény egyedi darab, felső része Krisztus és Mária monogramos, szerzetest ábrázoló domborműves, intarziás tabernákulum, alsó, kecskelábú intarziás asztal eleme aszimmetrikus, lévén sarokba állításhoz készült. Leltári száma a hátoldalon található. Összetéveszthetetlen volt. Kérdésemre elmondták, vétel útján került be. A helyzet azért volt kényes, mert kiderült, noha jeleztem: a tárgy múzeumi tulajdon, hétvége lévén nem tudtam ezt azonnal hivatalosan igazolni. Az üzlet szombaton is nyitva van. A BAV ilyen esetben fenntartja jogát arra, hogy eladja a tárgyat, ha vevő jelentkezik, nem rögzítve annak adatait - mondván: nem védett. Hiába a szóbeli figyelmeztetés, ilyen esetben nem lehet szó „jóhiszeműségről", ki kellene vonni a forgalomból 48 órára a tárgyat. Hála a magas árnak és a tárgy restaurálandó állapotának, vevő nem érkezett. Hétfőn mind az AMRK, mind egyéni értesítésünkre a múzeum faxon intézkedett -, s ettől kezdve már az üzlettől minden segítséget megkaptunk. Úgy vélem ez a kereskedői eljárás tarthatatlan, határozott hatósági szabályozást igényel.

17 Az ingatlan kulturális örökség me gőrizhetősé gének egyik kulcsa, ami minden alkalommal kiemelt hangsúlyt kell kapjon: a tulajdonosok számára széles skálájú és hatékony ösztönző rendszereket kell kidolgozni! Ezek formája lehet természetbeni juttatás munkaerő, szakértelem, anyagok térítésmentes rendelkezésre bocsátása, - lehet a fenntartási költségek fedezése állami szubvenciókkal, alacsony kamatú hitelek biztosítása