F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)
MŰHELY - Horváth Hilda: Az Emmer-palota
emeleti homlokzati zárterkély, melyet belülről padokkal, ülőhelyekkel láttak el, kellemes kilátást nyújtva a Dunára, s finom ráccsal különítették el a szoba többi részétől 12 . A faburkolat, a lépcső és a bútorok igényes kialakítása jeles mestert sejtet 13 . Összességében tehát elmondhatjuk, az Emmer-palota interieurművészetét az a fajta pluralizmus, eklektika jellemezte, amely meghatározta az épületbelsőket a múlt század utolsó évtizedében, a historizmus szellemében. E sokféleség és sokszínűség egyaránt jelentkezett a különféle stílusok, stíluselemek kiválogatásában, a grandiózus és egzotikus megnyilvánulásokban 14 . Ami megmaradt... A második világháborúban az épület bombatalálatot kapott, a lépcsőház megsérült, a faburkolat és a korlát egy része elpusztult, utóbbit később a könyvtárszoba filigrán rácsával és - feltehetően - a szalon két faragott korlátjával egészítették ki. A háborús károkat nem minden esetben állították helyre, ez rögtön szembetűnő az épület külső megjelenésében mind a mai napig. (Többek között nem láthatók az eredeti sarok-tető megoldások, hiányzik a második emeleti zárterkély stb.) A belső térben, az intérieurökben különösebb változás nem történt, amíg az egykori építtető özvegye 1949-ig a házban élt. Halála után a hagyatéki anyagból számos műtárgy az Iparművészeti Múzeumba került beszállításra 1950-ben 15 . Az elkészült lista rendkívül vegyes és igen szűkszavú: üveg- és porcelántárgyak, néhány ezüst, keleti és szecessziós műalkotások, fényképek, különféle bútorok találhatók benne, kisebb emléktárgyak, egyéb apróságok mellett. A legjelentősebbek az Emmer-palotából származó nyilvántartott alkotások közül a bútorok, nevezetesen a szalongamitúra, mely valaha a Duna-parti fogadóterem dísze volt, 1997. végéig pedig a Historizmus című kiállításon volt látható az Iparművészeti Múzeumban. (Az eredeti rózsaszín virágos kárpit helyett csíkos bársonnyal húzták át.) A bécsi Friedrich Otto Schmidt bútorgyárában, 1888 körül készülhetett 16 . Ugyancsak szerepelt a kiállításon két faragott jávorfa kisbútor 17 és egy reprezentatív igényeket kielégítő, mozgalmas díszítésű neorokokó díszszekrény 18 . Képzeletben tehát berendezhetjük a szalont a meglévő ülőgarnitúrával, a varróasztalkával és a háromszárnyas, felül maratott üveg, alul kárpitozott ellenzővel, mely szintén azonosítható 19 . Úgyszintén megvan a zongora mellett álló két nádazott szék 20 . 1965-ben - amikor az épület a Belügyminisztérium kezelésében volt - az Iparművészeti Múzeum levédte az épületbelsőt, és a helyszínen található, kevésbé mobilnak tekinthető és az intérieurhöz szorosan kötődő tárgyakat: így pl. a szalonban még megvolt a kandalló feletti hármasosztású, faragott keretelésű tükör, a három lépcsővel emelt galéria a zenéléshez és - hiányosan bár - az üvegpalmettákkal díszített aranyozott csillár, s a könyvtárszobában ott állt a gótizáló lábazattal bíró tölgyfa asztal 21 . (E felsorolt tárgyak ma már nincsenek a helyükön.) Szakszerűtlen beavatkozás során a szalon egyik ajtaját befalazták, a termet fallal kettéosztották, a faburkolat egy része eltűnt, s az egyik falkép sincs meg stb. Különösen a zenesarkot érintették a változások, melyeknek áldozatul esett a lépcsős emelvény, a cirádás stukkós falidísz a polcokkal és
