F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)

MŰHELY - Váli István Csaba: A cserépkályha a barokk és késő barokk időszakban

1. Fraknó, vár. Használati kályha a 17-18. század fordulójáról. Fotó: Vali István Csaba A szokolyai népi kályha egyébként formai rokonságot mutat a felvidéki Krasznahorka várában lévő,

7 17-18. század fordulójára datálható példánnyal, amely felépítésében még 17., díszítésében viszont 18. századi. Ez a kályha tulajdonképpen minden barokk dísze ellenére még inkább a reneszánsz stílushoz kötődik, mivel ebben a korszakban az európai díszkályhák már egészen más felépítésűek. Nyugat-magyarországi várakban fennmaradt néhány használati kályha is. Fraknón a konyha melletti helyiségben egy zöldmázas, fehérre meszelt lábazatú kályha (1. ábra) áll a 17-18. század fordulójáról.

8 Tűzterét két sor csempe képezi a sorok között elválasztó párkánnyal. Felépítménye egy sor csempéből áll, alul-felül párkánnyal. Borostyánkőn szintén van négy hasonló típusú kályha, egyikük felépítménye és tűztere is egy-egy sor csempéből áll.

9 Nagyon hasonlít a közeli kőszegszerdahelyi és szakonyi népi kályhákhoz.

10 A vár tulajdonosának közlése szerint a kályhák 1890 körül, amikor a család az épületet örökölte, már a helyükön voltak. Az ilyen típusú kályhák akkoriban elég értéktelenek voltak, ezért nem valószínű, hogy gyűjtési, inkább fűtési szándékkal kerültek a helyükre. Az egyik kályhán egy vályúban csúszó, gombos agyaglap egy melegítőfülkét zár le, ami a falusi kályhákon is gyakran előfordul. A formai megegyezés a népi és a várbéli kályhák között jelentős időbeli eltérést is rejthet magában. A barokk korban alakultak ki az egységes belső terek. Korábban minden berendezési tárgy, így a kályha is önálló volt, néha önmagában is meglehetősen hangsúlyos gondoljunk például a budai gótikus lovagalakos kályhára!

11 Ezek a tárgyak egymástól függetlenül, néha egymás rovására érvényesültek. A szóban forgó korszak teremtette meg azt az igényt, hogy a berendezés tárgyai egységesen komponáltak legyenek, és ennek az egységnek alárendelték őket. A tárgyak önálló szerepe szinte megszűnt, részei lettek a helyiség berendezésének, ezzel teremtve meg a harmóniát. Természetesen a kályha sem kerülhette el sorsát. Egyike lett a belső tér berendezési tárgyainak, saját je-