F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)

MŰHELY - Kövesdi Mónika: A tatai Esterházy-nyárilak dísztermének falképei

MŰHELY 153 Kövesdi Mónika A TATAI ESTERHÁZY-NYÁRILAK DÍSZTERMÉNEK FALKÉPEI Tata és környéke 1727-ben került az Esterházyak birtokába. A család a 18. század so­rán saját reprezentációjának megfelelően építette ki Tatát, mint uradalmi mezővárost és birtokközpontot. Felépült a családi rezidencia, a kegyúri templom, az oktatás fejleszté­se érdekében letelepítették a piaristákat, és mecénási tevékenységük folytán Tata a szá­zad végére virágzó mezővárossá vált. A 18. század utolsó jelentős építkezése az angol­park létrehozása és a kertilak felépítése volt. (I. ábra) Nemrégiben került sor a felújításra szoruló épület belső festésének kutatására, melynek során a termekben előkerült az eredeti díszítőfestés rétege. Ekkor kezdődött az a műemléki vizsgálat, amely egyrészt a falképekre és az eredeti kifestésre, 1 másfe­lől az épület leromlott állapotának felmérésére vonatkozott. Ezúttal elsősorban a díszterem kifestésére szeretnénk felhívni a figyelmet, amely annyira jelentős, nagyszabású, és az épület funkciójából adódóan annyira különleges falképegyüttes, hogy megmentése, helyreállítása nagy nyereséget jelentene a művé­szettörténet és műemlékvédelem számára. Az épületet 1784-ben építtette a tatai és gesztesi Esterházy-uradalom akkori feje, Esterházy Ferenc. Ekkor már állt a tó partján a Fellner Jakab által épített rezidencia, és folyt az Öreg-tó és a Cseke-tó körüli területek rendezése, az angolkertek kialakítása. A nagy kastély felől a tó partján allé vezetett a Cseke-tavi angolkerthez, melynek centru­mában építették fel a kertilakot vagy ahogyan gyakrabban említik: nyárilakot. Az építész, Grossmann József 2 Fellner Jakabot követte az uradalmi építészi hiva­talban, s ez az épület egyetlen jelentős fennmaradt alkotása. Az épület tömegalakítása, a kör alaprajzú díszterem kiugró rizalitja a barokk szellemét őrzi, akárcsak a terasz megoldása a konkáv-konvex lépcsővel, más részletek azonban - a hátsó homlokzat megjelenése, a párkányzat - a klasszicizálás stílusjegyeit viselik magukon. Az épület egésze, nemes, hűvös arányaival, szögletes tömbjével a klasszicizáló késő barokk íz­lést tükrözi. Az egyemeletes, 5 tengelyes épület alaprajzában és külső kialakításában is kiemelt fókusza a mindkét szint magasságát elfoglaló, szabályos kör alaprajzú díszterem, ame­lyet a kerti homlokzat (2. ábra) felől trapéz alaprajzú rizalit hangsúlyoz, előtte a kert­re nyíló tágas terasszal. A rizalit fölötti attikán valaha elégedett puttók pihentek 3 egy dús virágkosarat fogva közre: a kaspón az Esterházyak címerét faragták ki. Az attika eredeti felirata és egyben a „sans souci"-kastély jelmondata egy antik szentencia volt: ..Quid tibi natúr potius quid rure beato". A díszteremből - és ez a falképek szempontjából fontos tényező - három magas, íves záródású nyílás (középen ajtó, kétoldalt ablakok) vezet a teraszra. Ezek fölött, az emelet szintjén 3 szögletes, kőkeretes ablak nyílik a kert felé. A termet teljes magassá­gában, a mennyezetet is beleértve, elkészültekor falfestéssel díszítették. Révhelyi

Next

/
Thumbnails
Contents