F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)

MŰHELY - Somorjay Sélysette: 18. századi városi lakóépületek belső kialakítása. Funkció és dekoráció kapcsolata a lakóhelyiségekben

jelzik. Ebben a rendszerben értelmezendő az északi kisméretű szoba is, ahol a leltározáskor számos játékasztalt találtak, s emellett meglepő módon az inventárium egy üres oltárról is megemlékezik. Ez a helyiség eredetileg nyilván házikápolna vagy oratórium volt, s 1777-re funkcióját vesztve kártyaszobaként a közösségi helyiségek sorához csatlakozott. Mivel a teremsornak ezen a végén jelzi a leltár a hálószoba melletti komornaszobát, feltételezzük, hogy itt is az utcai traktus északi részének hálószobából, öltözőkabinettből, házikápolnából és komorna-szobából álló együttese volt a grófnő lakosztálya, a gróf szobái pedig a déli szakaszon helyezkedtek el. Feltűnő, hogy az egyes helyiségekben megemlített bútoregyüttesek nem utalnak a funkciók olyan éles különválására, mint azt a falak kiképzése alapján feltételezhetnénk.

8 A földszinten, ahol épületkutatásra sajnos nem volt mód, komornyik szobákról, kamrákról és egy sala terrenáról történik említés. A pécsi és a gyöngyösi alaprajzot összehasonlítva a szembeötlő rokonság mellett a szobák száma és különösen a földszint kialakítása a gyöngyösi épület esetében egyértelműen nagyobb háztartásra, nagyobb reprezentációs igényre, lényegében az előbbitől eltérő életvitelre utal. Az alaprajz tulajdonképpen egy kastélyalaprajz városi adaptációja. Az igényeknek, társadalmi állásnak megfelelő változatával a 18. század folyamán sokszor találkozunk. Egy változatnak tekinthető például a győri Zichy palota L alaprajzú telken kialakított tömbje.

9 Jelentős eltérés a gyöngyösi épülettel összehasonlítva az, hogy itt a földszinti helyiségeket a telekkönyvek tanúsága szerint különféle bérlők használták, a földszint tehát nem képezte a főúri háztartás részét. Az alaprajzi elrendezés (7. ábra), a lépcsőház és az emeleti előtér építészeti kialakítása, valamint a középső nagyteremre felfűzött szobasor tekintetében a két épület igen hasonló. Győrben nem állt rendelkezésünkre leltár, a feltárás azonban több réteg falfestést hozott felszínre, amelyek rekonstrukciója azt igazolta, hogy a 18. századi falfestések is a kortárs traktátusok belsőépítészeti elveit követték.

10 Csakúgy, mint az előző példák esetében az enfilade egy-egy végén a teremsorhoz csatlakozó cselédszoba jelzi a ház úrnőjének lakosztályát, míg a másik végén az alkóvval bővített helyiség a ház urának dolgozó-hálószobája lehetett. A magánlakosztályokat északon két egymásba nyíló szalon (8-9. ábra) választotta el a díszteremtől. A tőle délre nyíló óriáskulisszával és vázákkal díszített szoba (10. ábra) feltételezésünk szerint a kastélyok „Gartensaar' ideájának városi adaptációja, s mint ilyen ugyancsak a társasági együttlét helye lehetett. Az ismertetett győri alaprajzzal kapcsolatban szem előtt kell tartanunk, hogy itt egy 1745-ben történt átalakítás során létrehozott főúri lakosztályt rekonstruáltunk és ismertettünk. A palota teljes funkcionális beosztását nem ismerjük, északi szárnyának egy részét időközben le is választották róla. Mégis, a bérbe adott földszint, a viszonylag kevés hálószoba, a kabinettek hiánya, s nem utolsó sorban a földszinti sala terrena helyett az emeleti teremsorba emelt „Gartensaaf arra utalnak, hogy a győri palota rövidebb, átmeneti városi tartózkodásra, míg a gyöngyösi birtokközpont rezidencia jelleggel épült. A feltételezést alátámasztja egyrészt a győri palota építtetőjének, Zichy Imrének túlnyomórészt Nagyvázsonyban és csak alkalmanként Győrben datált levelezése. Másrészt viszont az a körülmény, hogy a debrői Grassalkovich uradalomhoz nem