F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)

MŰHELY - Igaz Rita: Francia interieurművészet a 18. század közepén. Jaques-Françis Blondel elméletben és gyakorlatban

szolgálja. Hogy a cselédek ne zavarják étkezés közben uraikat, az előre megterített asztalon kívül, a falak mentén gyakran konzolasztalokat helyeznek el, amelyekre előre odakészítik az étkezés során később szükségessé váló dolgokat. Még a szobák díszét képező és egyben fűtését szolgáló, legtöbbször fülkében elhelyezett, Franciaországban német mintára elterjedő fajansz kályhák megrakását is hátulról, rejtett folyosókról végzik. A vendreuvei kastély ebédlője, amelyet meisseni porcelánvirágokkal díszített, festett pléhlemezből készült csillár világít meg, majdnem mindenben megfelel a traktátusok előírásainak, kivéve, hogy a külső homlokzatokkal szemben lévő falakat itt lambériakeretbe feszített textil borítja, s hogy az egyik homlokzati falon egy díszes óra látható, amelyet annak a francia közmondásnak értelmében, miszerint „Az ember nem öregszik étkezés közben", nem szoktak ilyen típusú helyiségben elhelyezni. A bejárati előcsarnokba visszatérvén, ennek főajtaján keresztül jutunk a 18. században kedvelt, ovális formájú nagyszalonba (5. ábra), a kastély központi termébe, mely a Briseux

15 által a kerti homlokzati oldalon kialakítani javasolt, Vendreuve-ben öt helyiségből álló enfilade magját képezi, s ahonnan az épület teljes hosszában belátható. Érdekes módon Vendreuve-ben, mint a kor számtalan hozzá hasonló jelentőségű épületében, szinte csak e nagyszalon szolgálja a reprezentációt, a többi helyiség pedig a visszavonult, szűk családi, baráti körben töltött életnek adnak keretet, kiegészülve a komfortnak az épület jelentőségéből következő fokozatát nyújtó kis terekkel. A francia Akadémia által kiadott Dictionnaire

16 szerint ez a többnyire kerek, ovális vagy sokszög alaprajzú helyiség kell legyen az épület legnagyobb és legdíszesebb tere, amely kialakításának legfontosabb elemei: a szabályos, szimmetrikus elrendezés, a megfelelő arányok eltalálása és a funkciónak, valamint a ház gazdája társadalmi ranglétrán elfoglalt helyének megfelelő ornamentika létrehozása. Falaira leginkább mennyezetig érő lambériaborítás - Vendreuve-ben festett tölgyfából -, esetleg márványburkolat illik, fűtését többnyire kandalló biztosítja. Padlóburkolatként inkább márványt vagy követ javasolnak mint parkettát, de Vendreuve-ben nyilván a melegebb légkör elérése érdekében mégis parkettát találunk. Ugyanígy eltér a nagyszalon megvilágításának módja is: a leggyakrabban alkalmazott, mennyezetre akasztott lámpa helyett aranyozott karú velencei üvegcsillárt találunk, melynek gyertyafényét a keresztfalakon egymással szemben elhelyezett tükrök megsokszorozódva verik vissza, s továbbítják a végtelenbe. A helyiségnek az enfilade többi helyiségeibe, a teraszra és az előcsarnokba nyíló négy ajtaját Boucher iskolájából származó festő tájképeivel díszített supraporte-ok (6. ábra) koronázzák. A nagyszalon funkcióját tekintve jelentősebb személyek fogadására, bálok, koncertek, felolvasások tartására desztinált helyiség, amely Vendreuve-ben is a kastély társadalmi életének központja volt, s mint ilyen a 18. században igen divatos társasjátékok - például a tric-trac - játszásának is színteréül szolgált. A nagyszalontól délre nyíló szárnyban közvetlenül a nagyszalon mellett találjuk a hálószobát. Ennek kialakítása is tükrözi, hogy a ház ura gazdag és nemesember, de nem tartozik a legfelsőbb arisztokráciához. A király, a királyi család és a főnemesség tagjainak kastélyaiban ugyanis a hálószobát „chambre de parade"-nak nevezik,

17 s hatalmas, gazdagon díszített helyiséget értünk alatta. Ebben a szimmetriára gondosan ügyelve kialakított helyiségben az ablakokkal szemben a szoba többi részétől általában baluszteres korláttal elválasztva, néha falbeugróban található a baldachinos királyi il-