F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)

MŰHELY - Igaz Rita: Francia interieurművészet a 18. század közepén. Jaques-Françis Blondel elméletben és gyakorlatban

az utolsó s egyben legterjedelmesebb, az 1771-től megjelenő „Cours d'architecture" (Építészeti előadások) című, hat szöveg- és három képkötetet kitevő sorozat, amelynek utolsó két kötetét Blondel halála miatt Pierre Patte fejezte be. Ez az igen átfogó mű a Blondel által az 1750-es években magániskolájában tartott kurzusainak anyagát foglalja össze, s alapját az aránytan képezi. Tanainak középpontjában a rokokó és a klasszicizmus közötti tartalmi és fogalmi viták állnak. Blondel a nemes egyszerűség hirdetője mind az építészetben, mind a dekorációban. Az ornamens alkalmazása számára nem öncél, hanem a funkció kifejeződése, s a stílust szerinte nemzeti és kulturális sajátosságok határozzák meg. Az igazi építészet Blondel szerint mindenkinek tetszik, s az ízlés formálása (amely veleszületett és tanult) az egyik legfontosabb feladat, amit pedagógusi munkájában igyekszik megvalósítani. Elméleti műveiben Blondel természetesen nem egyedül üdvözítő kánonokat javasol, hanem igazodási vonalakat vázol fel, s gyakorlati építészi tevékenységében többkevesebb sikerrel ő is igyekszik tartani magát ezekhez. A nevéhez biztosan köthető épületek

5 száma nem jelentős, fiatalkori műveiben semmiben sem tér el kora általános építészeti gyakorlatától, s csak 30 éves kora után kezd rátalálni saját stílusára. Különböző hatásokat szintetizáló szelleme és termékeny fantáziája nem hagyják el többé. Nagy hatással vannak rá az ókori építészet hívei és kortársa, a divatos francia építész Germain Boffrand.

6 Jelentős műveit 50 éves kora után építi, e megbízásokat professzori hírnevének köszönheti, s tevékenységének fő színhelye Metz lesz, ahol a katedrális környékének „általános rendezési tervét" készíti el. Epületeket is emel, illetve átépít Metzben,

7 de ezek csak töredékesen maradtak fenn. A véletlen szerencsének köszönhetően azonban a minket érdeklő korszakból ránk maradt egy Blondel ismertebb művei között fel nem sorolt, de bizonyíthatóan neki tulajdonított normandiai nyári kiskastély, amely a gyakorlatba átültetve tükrözi Blondel elméleti műveiből sugárzó építészeti felfogását, s amelynek alapján a legapróbb részletekig megismerkedhetünk a kor egy tipikus épületével. A Caentől nem messze található Vendreuve faluban álló kastélyról van szó, melyet a felesége hozományaként tulajdonába kerülő birtokon Jacques-François Blondel tervei alapján 1750 és 1752 között a kor divatos stílusában emeltetett Alexandre Le Forestier d'Osseville. Az épület, mivel tulajdonosai nem emigráltak, megmenekült a francia forradalom pusztításaitól, s bár a második világháborúban a kastély sokat szenvedett - kaszárnyának használták -, eredeti állapotában nem okoztak jóvátehetetlen károkat (a tető megrongálódott, az ablakok betörtek, s a levéltár egy része elégett). Az épület így átvészelvén a zűrzavaros időszakokat, gyakorlatilag épen megtartotta belső dekorációját, s korabeli bútorzatának nagy részét is sikerült időben biztonságba helyezvén megőriznie. A vendreuvei kastély tipikus példája a 18. század közepi nemesi nyári lakhelyeknek. Építésének célja Blondel szerint az volt, hogy jelentős személyiségek a felfrissülés vágyával vissza tudjanak vonulni valahová vidékre, állandó, többnyire városi lakóhelyükről, ahová év közbeni tevékenységük köti őket. E vágyban a rousseauizmus korai kifejeződését ismerhetjük fel. A vendreuvei épületet enyhén emelkedő terep legmagasabb pontján emelték, védve a közelben lévő Dives folyócska áradásaitól. A kastély külső megjelenése szándé-