F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1997/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1997)

MŰHELY - Claudia Piovano: A siklósi plébániatemplom szentélyének falképei

szemei meglepően világosak. A művész a festékkel fátyolszerűen fedi a vakolatot. Alakjainak főkötőszerű hajviselete szintén teljességgel eltér a többi festőétől. Az egyik profilban ábrázolt figuránál kiemelkedik a hangsúlyos mellkas és a lapos orr tövének mélyedése. A haj megformálása viszont nagyon lágy és tetszetős. Összefoglalva tehát az eddig elmondottakat, a kronológiai értelmezés kettős lehetőségével állunk szemben. Adataink nagy része 1418-at, a Sárkányrend alapításának évét post quem dátumként határozza meg. A falképek stilisztikai analízisének, amely inkább a 14. század nyolcvanas éveit jelölné meg, ez az időpont határozottan későinek tűnik. Természetesen az is lehetséges, hogy hazájuktól távol élő itáliai festők az 1400-as évek első évtizedeiben tovább folytatták a Trecento stílusjegyeinek, formáinak és ízlésvilágának követését: közepes képességű kézművesek, akik nem tudtak lépést tartani koruk gyors művészi fejlődésével. Az viszont tény, hogy a siklósi templom szentélyének falképei nem szerényebb művészek munkája: nagy lélegzetvételű alkotás ez, összességében tiszta, monumentális, itáliai kompozíció. Nem tükröződik benne a helyi, környékbeli tipikus narratív ízlésvilág, a jellegzetes részletek iránti figyelem. A falképek készítésének idejét a 14. század 60-as-70-es éveinél néhány évtizeddel későbbre is tehetjük, feltételezve, hogy az itáliai művészek ekkor már egy ideje Magyarországon tevékenykedve folytatták az otthonról hozott, de a félszigeten immár túlhaladott minták követését. A 15. század második évtizede azonban legalább ötven év kését jelent, ami a stílus alapján határozottan túlzottnak tűnik. Magyarország akkoriban Európa szívéhez tartozott, amely tény alig tesz lehetővé ekkora mértékű „késést". Siklós fontos központja volt a királyságnak, és Garai (II) Miklós nádor elérte, hogy az 1400-as évek második évtizedére csak az uralkodó székhelyének hatalma, tekintélye és gazdagsága volt nagyobb. Nincs magyarázata annak, hogy miért fordult volna egy ily nagy volumenű falképciklus megfestésének megbízásával meghaladott stílusú festőkhöz, miközben Itáliából (és egyéb európai országokból) a királyi udvar és az egyház invitálására már jó néhány egyértelműen neves művész tevékenykedett az országban: ne feledjük, hogy Masolino magyarországi utazása 1425-re tehető.

26 Marad a címerek kérdése. Megoldásukra csak archívumok hosszas kutatása hozhat eredményt. Elfogadva azon feltevést, hogy a heraldikai jelképek a falképciklus kivitelezésével együtt készültek, szükséges azt megvizsgálni, nem kerülhettek-e a freskók közé a birtok tulajdonlásán kívüli okok miatt. Például a Garaiak 1394-ben szerzik meg a siklósi feudumot, de e sorok írója még nem győződött meg arról, hogy a család felmenőinek sorában ne töltött volna be valaki fontos egyházi hivatást - egy prior kielégítő magyarázattal szolgálna a címerek jelenlétére. Ugyanez érvényes a Cilleieknek tulajdonított címerre is, amelynek azonosítása - úgy tűnik - egyébként sem olyan megalapozott. Pontos választ csak gondos forráskutatások és főleg a Vatikán archívumaiban őrzött dokumentumok összevetése adhat. A falképciklus korának meghatározása, meglátásom szerint, részben nyitott marad. A siklósi plébániatemplom freskói jelenthetik az itáliai Trecento 15. századi felelevenítését, de valószínűbbnek tartom, hogy az olasz művészet egy csodálatos, 14. századbeli magyarországi példájával állunk szemben.