F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1997/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1997)

MŰHELY - Claudia Piovano: A siklósi plébániatemplom szentélyének falképei

9. Siklós, plébániatemplom. Dávid király alakja a szentélyzáradék boltozatán. („Trecento-festő") Restaurált állapot, 1995. Fotó: Galacanu Efstatia Ián Szent Ágoston lehet -, amíg a délin egy, a Mária koronázása-jelenetben ábrázolthoz hasonló épület nyomaira bukkanunk, szintén a fal felső regiszterében. Itt csak Keresztelő Szent Jánost ismerjük fel egy fülkében. A jelenet alatti freskó teljes egészében elpusztult; Lővei Pál szerint valószínűleg Mária halálát ábrázolta. A szentély lábazati zónájában egy sor trompe-l'oeil kórusülés maradványára lelünk. Érdekes ezek összevetése a nápolyi Santa Chiara templom festett üléseivel, amely Giotto és műhelye alkotása valószínűleg 1329-1330-ból. Ez volt a Giottoéquipe első nápolyi megbízatása.

8 Az apácák kórusában passio-jeleneteket látunk: a Halott Krisztus siratását és a Kálváriát. A díszítés architektonikus motívumokkal és illúziót keltő ülések sorozatával egészül ki a Siratás-jelenet alsó regiszterében, valószínű folytatásaként a feltehetőleg a másik két falat borító, fából készülteknek. A fürtös oszlopokkal és karfákkal díszített üléseket később a szerzetesek modern kórusába vitték, ahol egészen 1943-ig fennmaradtak, amikor egy tűzvész és az épület összeomlása végleg eltörölte nyomukat.

9 Egy korabeli fényképnek köszönhetően, ma eredeti formájukban helyreállítva újra felelevenítik Giotto látásmódját a valóság kiegészítéseként megfestett, illúziót keltő terek tervezésében, amint azzal a padovai Giotto-freskók esetében is találkozhatunk. Nagy kiterjedésű jelenetek töltötték be a siklósi szentély oldalfalait: tág terek, ahol éppúgy helyet kapott a festett architektúra, mint nagyon valószínűleg a táj,