F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1997/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1997)

MŰHELY - Bazsó Gábor: Újabb töredékek a sopronhorpácsi templom karzattartó boltozatából és déli kapujából

Bazsó Gábor ÚJABB TÖREDÉKEK A SOPRONHORPÁCSI TEMPLOM KARZATTARTÓ BOLTOZATÁBÓL ÉS DÉLI KAPUJÁBÓL A Lapidarium Hungaricumnak a sopronhorpácsi prépostsági templom töredékeit bemutató 3. kötete 1996 elején jelent meg.

1 Néhány hónappal később a templom külső tatarozása lehetőséget nyújtott arra, hogy megvizsgáljuk az egykori mellékhajó köveiből épült barokk torony nyugati falát, és feltárjunk néhány érdekes kőelemet, amelyek kiegészítik, pontosítják a déli kapu rekonstrukcióját, és új megvilágításba helyezik a karzatalji boltozat problémáját.

2 A sopronhorpácsi Ágoston-rendi prépostsági templom a stílusa alapján feltehetően az 1230-40-es években épült. Szabálytalan elrendezésű templom volt. Egyrészt csak a déli oldalon kapcsolódott mellékhajó a főhajóhoz, másrészt a nyugati homlokzatba tölcsérszerűen bemélyedő főkapu aránytalanul nagy méretű volt az épület egészéhez képest. A 13. századi templom (1. ábra) további jellegzetességei a következők: A főhajó nyugati végében három keresztboltozatos szakasz támasztotta alá a karzatot, amely a kapubéllet fölé is kiterjedt. A főhajó egykori boltozata nem rekonstruálható, az északi falon féloszlopos tagolás nyomai maradtak meg. A mellékhajóban elszedett bordás boltozatok álltak. A szentélyrész két boltszakaszos szentélynégyszögből és patkó alaprajzú apszisból állt. A szentélynégyszög déli oldala mellé, a mellékhajó folytatásában utólag, de még a 13. század közepén épült egy három boltszakaszos tér (sekrestyekápolna). Toronyra utaló nyomokat nem találtunk. Egyes töredékek - elsősorban egy fejekkel díszített kúttal - azt mutatják, hogy a prépostsághoz reprezentatív kolostorépület tartozott. 18. századi források a templomtól keletre említik a kolostor romjait, amelyeknek feltárására eddig még nem volt lehetőség. Az épületegyüttes 1400 körül leégett. Elsősorban a templom keleti része és a kolostor sérült meg. A kúttal darabjait a 15. század eleji helyreállítás során a szentélynégyszög északi oldalán épített sekrestye alapozásában helyezték el. A szentélynégyszög beomlott boltozata helyére sík mennyezet készült. Az apszist a lábazatig lebontották, sokszögűén építették újjá, és gótikus boltozattal látták el. Falazókőként használták fel a szentélynégyszög bordáit, az apszis féloszlopos tagolásának elemeit. Az apszis gömbdíszes ablakait megőrizték, és az új szentélybe visszaépítették. A keleti ablakot egy mérművel kétosztatúvá szélesítették. Ezen átépítés idején a prépostság feltehetően már nem létezett, hanem plébániatemplomként szolgált az épület. A következő pusztulás a 16. század első felében, talán Kőszeg 1532-es ostromakor érte a templomot. Ekkor nem volt mód az épület helyreállítására. A törmelékből elfalazták az árkádokat, a mellékhajót és a sekrestyekápolnát használták, ahol a boltozatok megmaradtak. 1713-1747 között állították helyre a templomot. Első lépés-