F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1997/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1997)

MŰHELY - Vida Tivadar-Máthé Géza: Árpád-kori faragványegyüttes feltárása és bemutatása Külsővaton

13. Külsővat, római katolikus templom. A toronyablakok elvi elhelyezkedési sémája egy átlagos román kori templomon. 1995. Rajz: Máthé Géza-Koppány Tiborné A középkori templom létére közvetett utalást ad Benedek mester, pápai főesperes 14. század eleji keltezetlen oklevele, amelyben említi Demeter vati (de Woth) papot.

41 Ekkor tehát már állt a településen a templom. Néhány 18. századi feljegyzés azonban egyebet is elárul a középkori külsővati templomról. A dömölki bencések, akik 1729-ben felújították és gondozták a templomot, feljegyezték, hogy az ősi templomot (ecclesiam perantiquam) faragott kövekből (ex sectis lapidibus) építették.

42 Az 1758-as egyházlátogatási jegyzőkönyv is leírja, hogy a templomot és a szószéket kőből építették, szentélye boltozott, de nem említ faragott, díszített köveket.

43 Simonfi Szolán külsővati ferences adminisztrátor 1798-ban papírra vetett feljegyzéseiben a „négyzetesen faragott kövek" (lapides Ecclesiae meri quadrati) kifejezést használta.

44 Ez esetben a kváderkő pusztán négyszögletesen és nem más módon díszített, faragott kövekre vonatkozik. A 12. századi végi-13. század eleji Nyugat-Magyarországon többnyire téglából és tört kőből építették a falusi és az apátsági templomokat, a viszonylag kevés kváderkő épület elsősorban a legnevesebb, főként nemzetségi alapítású templomainkat jelenti (Lébény, Ják, Hidegség, Sopronhorpács).

45 Mindezek alapján a dömölki apátság történetírója, Pacher Donát már a század elején megállapította Külsővatról: „Templomuk ősrégi épület, faragott kövei gazdag alapítóra vallanak".

46 E bizonyos tehetős alapítóról, akinek módjában állott kváderkövekből építtetni egy templomot, továbbá az építés idejéről és körülményeiről azonban mindmáig nem került elő írásos adat. A külsővati plébánia irat-