F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1997/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1997)

KIÁLLÍTÁS - Tamási Judit: A gótikától a habánokig. Kályhacsempekiállítás és –konferencia Sárospatakon

2. Georg Pencz metszetsorozatának részlete: Jefta alakja, 1531. Acta Archaeologica XLV. (1993) 269. 34. kép 3epte, 3U&HÚ.II.U. a szóban forgó címer valóban Kassa városáé-e, csupán a katalógustanulmány ama ellentmondására szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy az egyöntetűen a 15. század végére keltezett kassai(?) címeres csempék miért szolgálhatnak annak bizonyítékául, hogy az 1510-20 körüli évekre datált kora reneszánsz kályhák kassai műhely(ek)ben készültek. Ugyancsak egy kassai műhelyt kereshetünk a mögött a Kassa mellett a sárosi (Saris) várból (1. ábra), Boldogkőről, Szerencsről, Egerből és Füzérről ismert, ószövetségi hősöket megörökítő csempesorozat mögött, amelynek darabjai Georg Pénz azonos tematikájú fametszetei nyomán készültek

4 (2. ábra). A velük stilárisan rokon, reneszánsz viseletű férfiak és nők mellképeit (3. ábra) vagy egészalakos ábrázolásait hordozó csempék esetében a pontos grafikai előkép rendszerint nem mutatható ki; divatjuk lényegében végigélte az 16. század 2-3-4. negyedét. A szerencsi gyöngysoros koszorúval díszített csempe motívuma egy másik csempekörből származik, amelyet a Csalogány utcai leletek fémjeleznek (4. ábra). Hogy a különböző lelőhelyekről előkerült, ilyen típusú csempék nem származhatnak mind az 1521-et megelőző időszakból,

5 már Gyuricza Anna bizonyította,

6 néhány éve Holl Imre

7 s most a kiállítás tanulságai csak megerősítették. Talán a 16. század végére - 17. század elejére keltezhető az a reneszánsz csempecsoport, amelynek többnyire mázatlan példányait centrális elrendezésű levél-, illetve virágkompozíció, leginkább átlós irányú levelek, illetve a csempeoldalak felezési pontjain csúcsára állított négyzetben megkettőződő minták díszítik, s amelyből Füzéren egy teljes kályhát lehetett rekonstruálni (5. ábra). Csupán a díszítésük, de nem a műhelyük azonos. A centrális díszű csempék egy jellegzetes színárnyalatú ónmázakkal bevont, korai (16. század 2. negyede) csoportját (Barkó, Sárospatak, Pacin) lengyelországi kályhásműhelyek termékeinek véli a kutatás, lévén, hogy analógiáik a krakkói Wawelből ismeretesek. Végül a centrális díszítés mellett a korszak kályháinak legkedveltebb és legváltozatosabb díszítésmódja volt a vélhetőleg német területen kialakult, a reneszánsz textilművészetben gyökerező ún. textil-, tapéta-, veret8 vagy terülőmustra. A zempléni régió minden lelőhelyén előfordul többféle va-