F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1997/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1997)

KIÁLLÍTÁS - Tamási Judit: A gótikától a habánokig. Kályhacsempekiállítás és –konferencia Sárospatakon

1. Sáros, vár. Kályhacsempe Jefta alakjával, 1553. Acta Archaeologica XLV. (1993) 268. 33. kép A kiállítás és a konferencia egyik fő eredményének éppen azt tarthatjuk, hogy a korábbi, csekélyebb mennyiségű ismeretanyag birtokában készített szintézis megállapításainak módosítására nyújtott elvben alkalmat. Ez még akkor is igaz, ha a gyakorlatban lényegi módosításra nem, inkább csak a Gyuricza Anna megállapításait alátámasztó adatbázis bővítésére került sor. A módosítás elvi lehetősége mindenekelőtt azért állt fenn, mert a rendezvények zömében a legújabb kutatások hozadékát tárták a látogatók, illetve résztvevők elé. Míg ugyanis az ország északi részének nyugati és középső területein meghatározó jelleggel bíró besztercebányai kályhásműhely termékeit már a múlt század vége óta ismerjük, az északkeleti országrészben - eltekintve a kassai csempeleletektől - csupán az utóbbi évtizedek ásatásai - a terebesi, a füzéri, a sárosi, a sárospataki és a barkói várban, valamint a pácini és a kékedi kastélyban - hoztak felszínre olyan mennyiségű csempeanyagot, amelynek alapján a terület 15-17. századi kályhásságáról alkotott kép hitelesen megrajzolható. E két évszázad a késő gótikából induló, ám zömében reneszánsz kályhacsempeanyaga bemutatásának fő rendező elvéül az időrend és - amennyiben kimutatásuk lehetséges volt - a műhelyösszefüggések szolgáltak. Nyilván nem véletlen, hogy a három megye legkorábbi csempéit a környék legjelentősebb késő középkori főúri birtokosainak, a Perényieknek családi székhelyén, a várkastéllyá átépített tőketerebesi (Trebisov) Paries várában hozta felszínre a régészeti kutatás. Az első itteni, ismeretlen műhelyből származó csempecsoport még a későgótikus művészet körébe sorolandó. A következő, immár kora reneszánsz kályha csempéinek analógiái előkerültek a Perényiek egy másik közeli várából, Füzérről, valamint a barkói (Brekov) várból és Kassáról is. S minthogy egy - bár, mint látni fogjuk, vitatott - meghatározás szerint egy-egy tőketerebesi, füzéri és barkói csempén a szárnyas angyalok Kassa város 1502-ig használt címerét tartják, Feld István indokoltnak tartja a régió első kora reneszánsz kályháinak műhelyét ebben a nagy múltú fazekashagyományokkal rendelkező szabad királyi városban keresni. Állást foglalni nem tudván, nem kívánunk most belebocsátkozni abba a konferencia kapcsán még említendő vitába, hogy