F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1997/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1997)
KIÁLLÍTÁS - Borossay Katalin: Építészettörténeti kiállítások Budapesten
dik emeleti kupolateremben, az akadémiai az Akadémia képzőművészeti gyűjteményét befogadó, nemrégiben felújított harmadik emeleti teremsorban. Az 186l-es tervpályázat anyagának előkerüléséről hallhattunk a megnyitón, olvashatunk a katalógusban, de ebben az ismertetőben is meg kell említenünk az OMvH Tervtára vezetőjének, Váliné Pogány Jolánnak a szerepét abban, hogy ezek az 1991-ig lappangó tervek a szakma - és most más érdeklődők - részére is hozzáférhetőkké, bemutathatókká lettek. A kiállítás jelentőségére Kemény Mária szavai világítanak rá: „Magyarországon egyedülálló, de vélhetőleg európai viszonylatban sem gyakori az információk körének ez a teljessége (az előzőekben Kemény Mária leírja, hogy az írott források köre gyakorlatilag teljes) egy építészeti pályázattal kapcsolatban, különösen a modern pályázati szisztéma kialakulásának ilyen korai időszakából." Tegyük hozzá: 135 év óta most először láthatjuk együtt azt az anyagot, amely 1861-ben hat napig volt kiállítva, s amelynek bizonyos részei már elfoglalták helyüket egy-egy építész életművének feldolgozásában (Sisa József Szkalnitzkymonográfiája, a Hild-Ybl Alapítvány Ybl-kiállítása). Sőt, többet is, mint 1861-ben: Feszi Frigyes távlati képét, amit Komárik Dénes szerint sehová nem nyújtott be és soha nem is publikált. A kiállítás a Henszlmann-Gerster-Frey hármas lapjaival (3. ábra) indul és Feszi, Ybl, Szkalnitzky (4. ábra), Ferstel, Klenze tervein át jut el a győztes Stüler közbülső, majd végleges változataihoz. A feliratok csak a legszükségesebb tudnivalókat közlik, az első terem összefoglaló táblája a tervek utótörténetét ismerteti. Tekintetbe véve, hogy a katalógus már a megnyitó napján kapható volt és ára a mai viszonyok között mérsékeltnek mondható, valamint, hogy a kiállítás publicitása, helyszíne és nyitvatartási rendje miatt főleg a szakma érdeklődésére számíthat, ezt a megoldást korrektnek tartjuk. A német nyelvű összefoglalókkal és tételjegyzékkel ellátott katalógust Kemény Mária összefoglaló tanulmánya indítja, melynek második részében külön-külön ismerteti az egyes pályázatokat, majd a tételjegyzéket és az illusztrációkat az ugyancsak Kemény Mária által összeállított Függelék követi. Ez a műleírásokon kívül az építőmesterek bírálatát és Ipolyinak a Pesti Naplóban megjelent három részes írását tartalmazza. A válogatás bevallottan nem törekszik teljességre, „a sajtóban megjelent bőséges vitaanyagból" csak ez utóbbit emeli ki. Ez az egy írás is képet ad a „stílusok harcának" ama forrongásáról, amely az Akadémia palotájának pályázatát és építését kísérte, s melynek végső célja a magyar tudomány szentélyéhez leginkább illő stílus kiválasztása volt. Az Iparművészeti Múzeum kiállítása egy száz évvel ezelőtti eseményre emlékezve és emlékeztetve nyílt meg: az 1873—77-ig a Magyar Nemzeti Múzeumban, 1877-96-ig a régi Műcsarnokban elhelyezett, Pulszky Károly és Schickedanz Albert által összegyűjtött és gondozott iparművészeti gyűjtemény végleges otthonát 1896. október 25-én avatta fel Ferenc József. (Egyebek mellett láthatjuk a kiállításon azt az írókészletet, amelyet erre az alkalomra, egyszeri használatra a Zsolnay-gyár ajándékozott a múzeumnak, valamint a zárókő-letételi okmányt is.)
