F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1997/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1997)

MŰHELY - Petravich András: Város- és megyeházák a dualizmus korában

A kiegyezés után újonnan szervezett Hajdú vármegye székhelyévé Debrecent tették meg. Az 1911-1913-ban, Bálint Zoltán és Jámbor Lajos tervei szerint felépült szecessziós megyeháza szabályt erősítő kivétel eklektikus megyeházáink sora mellett (6. ábra).

35 A legtöbb megyeházánál megfigyelhető egyfajta sajátos zártság, amely első pillantásra megkülönbözteti a városházák fentebb már említett - bár korántsem kivétel nélküli - nyitott megjelenésétől. Ez a zártság talán még abból az időből ered, amikor a megyeháza idegen testként állt a tőle jogilag független és nem egyszer ellenséges város területén. Mára azonban mind a város-, mind a megyeházák városképeink szerves részei és meghatározó elemei. JEGYZETEK 1. A szerző ugyanezzel a címmel előadást tartott a „Historizmus és Szecesszió. Az épített környezet védelme" című, a kiegyezés utáni magyar építészetről (1867-1914) Budapesten, 1995. október 910-én rendezett konferencián. A jelen tanulmány az előadás átdolgozott és kiegészített változata. 2. Észak- és Közép-Itáliában a legkorábbi írásos említések a 12. század végéről, ma is álló épületek a 13. század elejéről maradtak fenn. Franciaországban Trie-Château (1160 k.) és La Réole (1200 k.) városházái a legkorábbi példák. Nikolaus Pevsner: A History of Building Types. London, 1976. 2728. Cs. Tompos Erzsébet-Zádor Mihály-Sódor Alajos: Az építészet története. Középkor. Budapest, 1971. 381. 405. 3. Jellegzetes egyterű városháza például a comói Palazzo del Broletto ( 1215). A kétszintes épület emeleti terme szolgálta az igazgatási és bíráskodási feladatokat, míg a földszinti árkádos tér a piac fedett folytatása volt. A kereskedelem hamar létrehozta a saját épületfajtáit, így a későbbi városházáknál már nem mindig biztosítottak fedett piaci területet. Nem létesült ilyen például a sienai Palazzo Pubblico (1298-1348) és a firenzei Palazzo Vecchio (1299-1314) esetében. Pevsner i.m. 27-28. 4. A sienai és a firenzei városháza elhelyezésére vonatkozóan lásd: Pevsner i.m. 28.; Cs. Tompos-Zádor-Sódor i.m. 618-619.; Pogány Frigyes: Firenze. Budapest, 1971. 105-110. 5. Magyarországi művészet 1300-1470 körül. Szerk. Marosi Ernő. Budapest, 1987. I. 424. A pozsonyi városházát részletesen tárgyalja: Sűpis pamiatok na Slovensku 1. Főszerk. Alzbeta Guntherová. Bratislava, 1967. 155-157. 6. Rados Jenő. Magyar építészettörténet. Budapest, 1975. 122. 7. Budapest Lexikon. Főszerk. Bera László. 2. kiad. Budapest, 1993. II. 441. Korábbi, de részletesebben tárgyalja: Budapest műemlékei I. Szerk. Pogány Frigyes. Budapest, 1955. 462-468. 8. Geller Ferenc-Vadász György: Debrecen műemléki katasztere. [Debrecen], 1985. 67. Korábbi, de részletesebb tárgyalás: Zádor Anna-Rados Jenő: A klasszicizmus építészete Magyarországon. Budapest, 1943. 333-334. Zádor Anna: A klasszicizmus és romantika építészete Magyarországon. Budapest, 1981. 184. Vö. még Imrényi Imre: Régi tanácsházak a Kiskunságban. Műemlékvédelem I. (1957) 68-80. 9. Csizmadia Antal-Kovács Kálmán-Asztalos László: Magyar állam- és jogtörténet. 5. kiadás. Budapest, 1991. 366-370. A szabad királyi városi címmel nem rendelkező települések közül Kecskemét (1870), Baja és Hódmezővásárhely (1873), majd Miskolc (1907) lett törvényhatósági jogú város. A szabad királyi városok közül tbk. Esztergom és Kőszeg kapott rendezett tanácsú városi státuszt (1876). Edelényi-Szabó Dénes: Magyarország közjogi alkatrészeinek és törvényhatóságainak területváltozásai. Budapest, 1928. 10. A magyar városházák elhelyezését és kialakítását a nemzeti jelleg kifejlődése szempontjából vizsgálja Vertse Dezső: Magyar városháza. Magyar Építőművészet, 1944. 2. 30-37. Városházáink historizmuskori telepítésének, városszerkezeti és városképi szerepének mai tudományos elemzését ad-