F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)

SZEMLE - A magyar műemlékvédelem korszakai (Tímár Árpád)

A kötetben igen sok olyan apró hiba van, amit tulajdonképpen - szerencsésebb esetben - a lektornak kellett volna szóvá tennie. 21. lap: az első műemlékvédelmi törvényt nem 1871-ben, hanem 1881-ben fogadták el (lásd: 105. lap); a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók társaságát nem 1847-ben tiltották be, 1848-49-ben nyilván a forradalom és szabadságharc eseményei miatt nem tartottak vándorgyűlést, betiltásról csak a szabadságharc leverése után lehetett szó; 26-27. Haas Mihály nem volt sem régész, sem professzor, katolikus pap volt, aki egy ideig a pécsi líceumban történelmet tanított, munkássága alapján legfeljebb amatőr helytörténésznek tekinthetjük. (Később, az ötvenes években „népiskolai tanfelügyelődként volt a CentralCommission munkatársa, élete végén pedig szatmári püspök, lásd: 52. lap.) 69. 1847-ben nem volt Eperjesen vándorgyűlés, az idézett indítványt az 1846-ban Kassán és Eperjesen rendezett vándorgyűlésen fogadták el. 70. a Visegrád-albumot Szerelmey Miklós rajzolta - és nem Szeremley (a jegyzetben, a 75. lapon a helyes változat olvasható). 72.: a Monumenta Hungáriáé Archaeologica magyar címe Magyarországi Régészeti Emlékek, ez a változat olvasható a könyvsorozat köteteiben, a címoldalon, nem fordíthatjuk le a latin címet alkalmanként más és más variációban (a cím a jegyzetben, a 75. lapon is pontatlanul, egy másik változatban szerepel); 74.: a fotográfia önálló művészetként való elismerése - úgy gondolom - független attól, hogy műemlékek dokumentálásra felhasználják-e vagy sem, a „nagy generáció" esztétikai fenntartásai a fotóval szemben így közömbösek; a fotó művészet voltát egyébként még a huszadik században is sokan vitatták, az pedig, hogy a műemlékvagy épületfotó lehet-e műalkotás, nyilván sokkal későbbi probléma. 174-181.: tisztázandó lenne Lux Kálmán és Lux Géza szerepe egy-egy ügyben, mikor melyikük mit csinált, vagy esetleg mikor vettek részt mindketten ugyanabban az akcióban (szöveg és képaláírás többször ellentmond egymásnak: a szombathelyi védőépületet a szöveg szerint Lux Kálmán tervezte, a képaláírás szerint Lux Géza, a fehérvéri építménynél fordítva, a szöveg szerint Lux Géza, a képaláírás szerint Lux Kálmán a tervező. 181.: a bécsi döntés Szlovákia déli övezeteit és Kárpátalja egészét csatolta vissza, ami előzőleg Csehszlovákiához tartozott; Ukrajnához, ill. a Szovjetunióhoz csak a II. világháború után került „Kárpát-Ukrajna". 183.: Pasteiner Gyula még nem taníthatott a Pázmány Péter Tudományegyetemen, a budapesti egyetem Pázmány Péter nevét csak Pasteiner nyugalomba vonulása után, 1921-ben vette fel, ekkor azonban Gercvich már nem hallgatója, hanem előadója volt az intézménynek. 267276.: vitatható a műemléki bizottságok névsorainak ilyen formában való közlése („figyelembe véve [a] korabeli helyesírást"). Ha egy-egy konkrét iratot, levelet, feljegyzést, jegyzőkönyvet közölnének „betűhíven", annak esetleg lehetne valamilyen létjogosultsága, egy több forrásból összeállított, rekonstruált névsornál azonban zavaró, hogy egy-egy nevet többféleképpen is írnak. (Petrovics Elek mindig cs-vel írta a nevét, Teleki Pál, Békefi Rémig, Csánki Dezső, Marosi Arnold i-vel írandó, Benczúr hosszú ú-val, Varjú Elemér rövid u-val, Peez Samu és Kenczler Hugó czvel, keresztnévben és helységnévben viszont még a kritikai kiadás sem tünteti fel a cz-t, Sztehlo, Storno rövid o-val stb.) Vitatható a képaláírások rendszere is. Egy-egy fotónál vagy tervrajznál az ábrázolás témája a fontos, s ha tudjuk, a keletkezés évszáma, a szerző neve, de a tulajdo-