F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)

KIÁLLÍTÁS - Lővei Pál: Gótika Szlovéniában

szobrászata a korabeli bécsi eredmények ismeretéről is árulkodik. A finomszemcsés mészhomokkőből faragott, épületbelsőben felállított és ezért az eredeti polikrómiájukat megőrzött, szépséges szobrászati művek egy része építészeti összefüggésben értelmezhető. Az eredetileg a zarándoktemplom nyugati timpanonjaként készült, ma a főoltárba beépített, Köpenyes Máriát ábrázoló dombormű (2. ábra) csak fényképen szerepelhetett Ljubljanában. A templom körüli erődítés bástyájának falán kiállításszerűén elhelyezett domborművek (Háromkirályok imádása (3. ábra), Mária halála és címertartó angyalok) egészen kimaradtak a bemutatott anyagból - kicsit érthetetlen módon, hiszen könnyen leemelhetők lettek volna -, csak a katalógustanulmány illusztrációs anyagába kerültek be. Idősebb Szent Jakab, Szent András, Szent Katalin kiállított szobrai, az ülő és álló Madonnák, a Pieta-ábrázolás a szép stílus jellegzetes típusait képviselik. Többségük oltárok szobordíszéhez tartozott vagy tartozik jelenleg is. Ptujska gorában ma is áll két kő oltár, három-három szoborral, amelyek közül az egyiknek szobrait kiemelték a kiállítás kedvéért. Egy ehhez a körhöz tartozó, magángyűjteményből 1983-ban a ljubljanai Nemzeti Galériába jutott, álló Madonna (4. ábra) fényképe alkotta a kiállítás egyik plakátját. A szobrászati emlékek közül szinte teljesen hiányoztak a síremlékek (pedig néhány európai rangú mű bemutatása mindenképpen indokolt lett volna Pettau/Ptujból illetve Ptujska gorából). Csupán a koperi székesegyház többféle márványból faragott, közvetlenül Velence 14. század közepi művészetéhez kapcsolódó, domborműves Szent Nazarius-szarkofágjának gipszmásolatát állították ki, igaz, azonnal két helyen, mert az egyik bejárati tér közepén is ez fogadta a látogatókat. Laibach (Ljubljana) második püspöke, Christoph Ravbar (Rauber) 1527-ben Osbalt Kiteli által Gomji grad plébániatemploma számára faragott sírlapjának is másolata szerepelt, ezt a művet egyébként a keret ornamentikája, a figura ruházatának díszítése és a kontraposztos, mozgalmas alakábrázolás már egyértelműen a reneszánsz stílusába utalta, több más szobormű és festészeti alkotás társaságában. Ez a tény a kiállítás címét feszegető kronológiai-stiláris problémák körébe is némi bepillantást enged, ahogy arra is rá kell mutatni, hogy a már említett Solcavai Madonna Mestere formakincsében még jócskán megtalálhatók a késő román szobrászati stílus és motívumkincs elemei, például a saját hátába harapó sárkányok és madarak Cseh- és Morvaországtól Jakon át a Száva vidékéig ismert típusai. Az egyik legérdekesebb műtárgycsoportot alkotta mintegy féltucatnyi festett famennyezet a 15. század utolsó negyedéből, a 16. század első feléből. Egy részük figurális díszítésű, mások halszálkás vagy táblás geometriai mustráját sablonnal festett indaornamentika oldotta fel. Fényképek mellett eredeti mennyezet-töredékeket is kiállítottak; a csoportot jól egészítette ki néhány, műemléki szemle során padláson felbukkant deszka-elem a restaurálási kiállítási részlegben. A központi kiállításon szerepelt néhány félrerestaurált alkotás is (5. ábra). Ez, úgy látszik, szinte törvényszerű térségünkben, a zágrábi püspökség jubileumi kiállítása vagy a budapesti Pannónia Regia-bemutató sem volt mentes az efféle - nem is annyira a múzeumi-műemléki restaurátorok szakértelmét megkérdőjelező, mint inkább az egyházi megbízók hozzá nem értését és a kontárok hallatlan bátorságát mutató - „malőrtől".