F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)
KIÁLLÍTÁS - Marosi Ernő: A magyar műemlékvédelem százötven éve
Marosi Ernő A MAGYAR MŰEMLÉKVÉDELEM SZÁZÖTVEN ÉVE* Mindenekelőtt köszönettel tartozom azért a lehetőségért, hogy szólhatok a mai ünnepi alkalommal, amely ünnep a Magyar Tudományos Akadémia s annak Művészettörténeti Kutató Intézete számára is. Toldy Ferenc 1847-es felhívása révén az Akadémia tudvalevőleg a magyar műemlékvédelem megalapozója volt, s történelmünk egyik legsötétebb önkényuralmi szakasza, a Bach-korszak után, 1859-ben e felhívás - példás állhatatossággal - szó szerinti megismétlésével új életre hívója is. Nem feledhetünk továbbá még egy fontos momentumot: az 1847-es felhívás közvetlen előzménye az Orvosok és Természetvizsgálók Egylete nevezetes kassai vándorgyűlésének memoranduma volt, amelynek alkalmából Henszlmann Imre műve is megjelent Kassa városának ónémet stylii templomairól, 1846-ban. Valójában így jön ki a másfél évszázad. Eljátszhatunk a gondolattal: vajon ma nem lenne-e értelme a felhívás harmadszori megismétlésének, hiszen sok szempontból hasonló szituáció előtt állunk: a műemlékvédelem - ha nem is megalapításra, de újradefiniálásra szorul, helyzete törvényes újraszabályozásra, céljai és haszna megmagyarázásra, és ismét a társadalommal való elfogadtatásra. A fő kérdés azonban nem az, volna-e értelme, hanem az, vajon lehetséges lenne-e. 1846-ban a kor legtekintélyesebb természettudományi egyesülete volt a kezdeményező - bár így lenne ma is, a költségvetési áldozatkészség tekintetében is! Akkor a műemlékek védelme civilizatórikus jelentőségében, teljes körű kulturális programként fogalmazódott meg: „... más nemzetek múltjok mind azon ereklyéit, amelyek egykori múveltségök és fényök felől tanulságot tesznek, nagy gonddal, egyesületi és országos költséggel fenntartják, megőrzik, megújítják, hű és díszes rajzmunkákban a művelt világgal közlik, műértőik és tudósaik azokat vizsgálataik tanulságos tárgyaivá teszik, költőik pedig a költészet varázsfényében támasztják fel halottaikból ..." - bár ugyanilyen világosan láthatnánk magunk előtt az osztatlan, mert oszthatatlan célt! Mert az 1847-ben megkívánt „hű és díszes rajzmunkák", amelyek ereklyéinket „a müveit világgal közlik", az alapvető Magyarország Műemléki Topográfiája s hogy az Akadémia által elkezdett munkára hivatkozzam - A magyarországi művészet története elkészültek-e, elkészülnek-e valaha, vagy helyettesíthetők-e például az információs sztráda alagsorában közlekedő millecentenáris szellemvasúttal? Elegendő-e örökségünk nagy részének fenntartását „országos költség" kímélése céljából * Ez a szöveg az 1996. április 17.—július 21. között az OMvH aulájában megtekinthető „A magyar műemlékvédelem első évszázada, 1846—1949" című kiállítás megnyitóbeszéde volt. - Az alkalom adta az aktuális példát: alpinisták bontás közben elszenvedett balesetét a budapesti Kálmán Imre utcában s az Evita című film budapesti forgatási munkálatait. Egy év múltán ezek az utalások már nehezen érthetők.