F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)

KIÁLLÍTÁS - Komárik Dénes: Prokopp János építész (1825-1894) kiállítása

Paczka Ferenc: Prokopp János portréja 1880 körül. Olajfestmény, a család tulajdona ten kívül töltötte. Dolgozott megyei-, városi-, uradalmi mérnökként, de hosszabb-rövidebb ideig állott egyéb testületeknek, mint például az építési munkákat végző hadmérnöki szervezetnek vagy a vasútépítés mellett legmodernebb vállalkozásnak tekinthető Duna Gőzhajózási Társaságnak szolgálatában is. Az így kirajzolódó építészeti és műszaki pályakép mellett legalább annyira jelentős a polgárosodás folyamatának Prokopp János életútjában elénk táruló, az előbbivel szorosan összefonódó alakulása, kibontakozása. E két alapvető (az építészeti-műszaki és a polgárosodási) mozzanatra való rövid utalással lehet talán legtömörebben jellemezni Prokopp János 1848 előtt kezdődő és a kiegyezés utáni Gründerzeitben csaknem a millenniumig ívelő pályájának, s egyben e kiállításnak jellegét és jelentőségét. E két mozzanathoz az imént említett kiegészítésként szorosan hozzátartozik a harmadik, a leszármazottak generációkon keresztüli, immár évszázados megőrző magatartása. Ez a spontán, szándékolatlan, de éppen ezért hatékony kontinuitás-teremtés, a polgárosodás és a polgárként megmaradás folyamatosan érvényes feladatának egyik nélkülözhetetlen alapfeltétele. Aligha kell mondanom, hogy ebben egy általános, de a műemlékvédelem számára szintén alapvető mentalitás nyilatkozik meg, amely nélkül, illetve aminek közszellemmé válása nélkül, fityinget sem érnek a szervezetek és a jogszabályok. A kiállítás lényegére, érdemére utaló e néhány gondolat mellett szeretnék röviden szólni szorosabban vett szaktudományos jelentőségéről. Elsősorban ahhoz kapcsolódva, amit már részben érintettem, vagyis hogy az ugyan indokoltan, de mégiscsak aránytalanságokhoz vezető módon túlzott hangsúllyal szereplő fővárosi kutatási irányulás egészséges és szükséges vidéki ellenpontozása, a helyi kutatás, annak serkentése hogyan tárul elénk e kiállítás nyomán követelmény- és lehetőségként. Arra, hogy mindennek során mennyi mozzanat, tény, adat kerül elő, mely máshol meghúzódókat gazdagít, értelmez, tesz élettelivé - s megfordítva, hadd említsek néhány apró példát. 1844 nyarán Münchenben a Wittelsbach-palota építésén dolgozott a szegedi Kováts István, későbbi jeles építőmester is, amint ezt önéletírásának egy ízes részletéből megtudjuk. így találkozott - amint eddig külön-külön forrásból nem tudhattuk -, szinte teljes bizonyossággal a távoli bajor fővárosban két magyarországi, alföldi város ifjú szülötte. -Julius Wurmb mérnökkari őrnagy, majd alezredes többször szemünk elé kerül, midőn Prokopp János pályáját figyelemmel kísérjük. Ez érdekesen gazdagítja azt,